Negyvennyolcadik fejezet

Hőség volt. Madridban mindenki sziesztázott délben. A spaletták kellemes hűvöst varázsoltak a szobák mélyére.

Julcsi meztelenül feküdt az ágyon, és azon gondolkodott, hogy mi baja lehet. Egy idő után ösztönösen titkolta a nagynéni elől a kisebb hányingereit. Az egyik este majdnem lehányta az egyik pasit. Aztán számolni kezdett, és rájött, hogy mi baja. A megdöbbenéstől felült.

- Mi baj, kicsim? – ébredt fel Fernandó.

- Azt hiszem, terhes vagyok – erre Frenandó is felült.

- Tőlem? – kérdezte bambán.

- Nem, majd a Nagynénitől!

- Na, ezt, hogy adjuk be neki?

Julcsi felállt, és a bárszekrényhez ment. Töltött egy – egy pohár konyakot, majd visszament az ágyhoz. Lehajtotta a konyakot, aztán újra töltött.

- Ne igyál annyit – szólt rá a férfi – gyereket vársz!

- Abba egyet értesz, hogy itt nem szülhetem meg a babát. Te sem akarhatod, hogy kurva, vagy strici legyen belőle.

- Mit tehetünk?

- Egyenlőre ne szóljunk a Nagynéninek.

- De, azt nem szabad. Verés jár érte.

- Áh, én még csak egy buta kislány vagyok. Nem értek én a gyerekhez.

Nevettek.

- Meg kell szöknöm. Lenne is lehetőségem, két hét múlva. Kigondoltam, hogy több lánynak is meg kéne pattannia aznap, akkor nekünk nagyobb esélyünk lenne.

Fernandó szomorú szemmel nézte kedvesét. Aztán megsimogatta a kipirult arcocskát.

- Jó, két hét, aztán szólsz a Nagynéninek.

- Persze, lehet, hogy az lenne a legjobb, ha mégis megmondanám. Elvonná a figyelmét.

- Rádbízom – simogatta meg Julcsi arcát a férfi.

Kopogtak.

- Ki az?- Kiáltott Julcsi. Az új lány hangját hallották.

- A Nagynéni kéri sürgősen, hogy menj át hozzá.

- Kössz – mondta Julcsi hangosan. Hallották, hogy a lány elmegy.

- Mi a fénét akar már megint tőled a boszorka – dohogott a férfi, és Julcsi örült, mert végre féltékeny volt a férfi.

Kao Jing a vörös szalonjában ül párnák között és sápadt volt. Julcsi szinte megijedt tőle. Előző este még semmi baja nem volt, most pedig erős láz gyötörte. A bent lévő lányok a fejét törülgették, és teáztatták.

- Mi bajod, Kao! – kiáltott fel a Julcsi.

- Semmi, csak elővett a maláriám. Még Makaóban nyertem, kártyán.

- Mit, a maláriát?

- Na ne nézz olyan megrökönyödve. Igen is, kártyán nyertem. Négy pasi verte a blattot, én voltam a tét. Aki nyert, a vízen lakott egy lakóhajóban. Tele volt szúnyoggal. Na, így nyertem én kártyán a maláriát – nevetett bágyadtan a nagynéni.

- Miben segíthetek? – kérdezte Julcsi, és igazán megsajnálta a nőt.

- Pár nap, és elmúlik. Addig te vezeted teljesen az üzletett. Lótuszvirág, hozd ide azt a lakkozott dobozt! – mondta a nagynéni, és kicsit feljebb ült a párnák közt, a lány pedig hozta a dobozt.

- Most pedig hess mindenkinek. Kifelé, csak Jul Csi maradhat.

Mikor mindenki kiment, a madame elővette a ládikából a páncélszekrény kulcsát.

- A szám most 87j91b123j345b – Julcsi bólintott – Mindenemet rád bízom. Ne engedj senkinek, magad intézd a dolgokat.

„Intézem én, intézem” mondta magában Julcsi, hangosan pedig egy hatalmas mosollyal megfűszerezve mondta:

- Nekem is hatalmas meglepetésem van a számodra.

- Mond kedves – nézett rá bágyadtan a Nagynéni.

- Terhes vagyok. Szeretném megszülni, hogy unokád lehessen.

Kao Jing szemei megteltek könnyel.

- Köszönöm, most pedig menj, had aludjak egy kicsit.