Ötvenkettedik fejezet

- Nem hagyom! Nem engedem – ordított Fernandó, amikor Julcsi vázolta gyermekük lehetőségeit. – Előbbre kéne hozni a szökést – csendesedett le egy kicsit.

- Türelemmel kell lenned – súgta Julcsi.

- Féltem a gyereket –szorította meg Fernadó a lány kezét.

- Én is – gördült ki a lány szeméből egy könnycsepp. Fernandó pedig megcsókolta. Aztán egymás mellé feküdtek, és szerelmük újra a tetőfokára hágott, mint minden hajnalban. Julcsi hanyatt feküdt és a férfi simogatni kezdte. Először a hasát, ahol a gyermek fejlődött, aztán ujjai megérintették a szeméremdombját, melyről a szőrt minden este ő borotválta le. Lassan csúsztatta a lábak közé a kezét, amelyek engedelmesen nyíltak szét. Nem volt szükségük izgatószerre a lány öle már az érintéstől is nedvesedni kezdett. Aztán a követelődző ujjak a nedves barlangba csúsztak. Julcsi felnyögött, aztán átadta magát a kéjnek. Élvezte, hogy nem kell semmit tennie, a férfi teljesen az egekbe repítette. Mikor már egész teste égett kedvese ujjainak játékától, Fernandó betérdelt a lábai közé, és belédöfte kemény szerszámát. Julcsi minden este sírt a boldogságtól, lelke pedig remegett a félelemtől, hogy elveszíti mind ezt.

A nagynéni aggódott, és rosszul volt. Sosem tartott nála a roham ilyen sokáig. Pedig öt lány volt állandóan körülötte, és persze ha az ideje engedte, Julcsi is. Furcsa mód, amikor Julcsi elment, utána mindig rosszabbul lett. Julcsi erős húslevessel etette meg mindig. Ettől kicsit jobban lett, de aztán visszaesett.

- Ne izgulj – simogatta meg az arcát Julcsi, miközben etette a levessel. – Mindent rendesen ellátok. A Nagynéni bágyadtan nézett rá. – Sőt kitaláltam egy új, izgató dolgot. Ha engedélyezed, átalakítjuk az ötös kirakatot.

- Mond, mire gondoltál – csillant fel a beteg szeme.

- A kirakat két harmada nem lenne átlátszó, az egyharmadban lenne a lány. Az elválasztó falakra csípő magasságba vágnánk lukakat, ahol az urak kidughatnák a szerszámukat. A lány így foglalkozna velük, beleülhet, szophat.

- Ez jó ötlet! Tehát, a lány nem látná kivel csinálja?

- Pontosan. Arra is gondoltam, hogy a vendégek felől lehetne látni.

- Igen, ez fontos. Mennyibe kerülne?

- Nem sok, beszéltem már az üvegessel is. Üveg nélkül egy heti bevétel, üveggel tíz napi.

- Üveggel csináltasd meg. Ügyes lány vagy Te, Jul Csi. Kár volt ez a gyerek – lett könnyes a nagynéni szeme.

- Majd valamit kitalálok arra is – mosolygott a lány.

- Arra nincs mese lányom!

- Soha többé nem láthatom?

- Nem.

Julcsi könnyei belepotyogtak a levesbe. Felállt, vitte a tányért is

- Rámelegítek, mert kihűlt – mondta, majd betette a tányért a mikróba. Senki sem figyelt rá, így a zsebébe tudott nyúlni. A tenyerébe rejtve elővett egy kis kapszulát, szétnyomta, majd a tartalmát a megmelegített levesbe szórta. A szer enyhe rosszullétet okozott. Julcsi egyszerűen nem engedhette meg, hogy a nagynéni felépüljön.