Ötvennegyedik fejezet

Hajnali öt volt. Julcsi a bevételt könyvelte, szélsebesen, mer fél óra múlva indultak. Kapóra jött a különleges kirakat, mert Fernadó naponta tudott elmenni Elvirához. Végül elhozta a hamis papírokat, amit ma, a műsor előtt szétosztott Julcsi.

Julcsi becsukta a naplófőkönyvet, betette a páncélszekrénybe, aztán még egyszer szétnézett az irodában. Kilépett, bezárta, majd a szobájába sietett. Fernandó már nem volt ott, lent várta a szomszéd utcában a motorral. A lány felvette a hátizsákot, amit már eleve bekészített, és visszament a földszintre. Csend borult a házra, a gorilla, aki az ajtónál szokott strázsálni, egy széken ülve aludt. Julcsi bement a földszinti mosdóba, és a zsákját a takarító eszközös gardróbba rejtette, aztán kijött, és átsietett a nagynéni lakosztályába. A lányok is, és a nagynéni is mélyen aludtak. Julcsi nézte az asszony békés arcát, majd lehelet finom csókot nyomott rá. Megfordult, majd kisietett. Ismét ránézett az alvó őrre, kedve támadt kisurranni, de aztán maradt az eredeti tervnél. Visszament a mosdóba, kinyitotta az ablakát. Halkan leemelte a rácsot, amit délután még Fernandó szerelt le, és kidobta a zsákját. Hatalmas csörömpölést hallott. A zsák a hátsóudvaron lévő konténeren landolt. Megdermett, majd gyorsan visszaillesztette a rácsot. Annyi ideje volt csak, hogy eltűnhessen az egyik WC fülkében, nyílt az ajtó. Zseblámpa pásztázta végig a helyiséget, majd meghallotta az egyik éjjeliőr hangját.

- Mi az? – ekkor éktelen macska verekedés hangja hallatszott be az ablakon.

- Csak a rühes macskák ölik egymást – dohogott a másik éjjeli őr, Julcsi pedig fellélegzett. Várt egy pár percet, aztán előmerészkedett, levette újra a rácsot, felhúzta magát az ablakba, majd ugrott. Arra is kellett figyelnie, hogy ő ne a kukára essen. Kicsit meghúzta a bokáját, de nem lett semmi baja. A zsákot is hamar megtalálta, majd átment az udvaron, és egy kerítés lécet félrefordítva bejutott a szomszéd telken lévő építkezésre. Elővette a zseblámpát a zsákból, és bekapcsolta. Így is csak lassan araszolva mert átmenni a két méteres gödrök között. Végül a telek kapujához ért. Fernandó lefizette az őrt, hogy hagyja nyitva a kaput, de annak a pénz nem volt elég. Odalépett Julcsihoz, és megfogta a karját.

- Ha nem adsz valami ellenszolgáltatást, fellármázom a kupit – súgta. Julcsi semmit nem szolt, csak lenyúlt a férfi nadrágjához. A Zippzár surrant, a lány letérdelt és a szájába vette a félig merev durungot. Arra gondolt, hogy utoljára csinált ilyesmit. Ezen túl csak szerelemből hajlandó. A férfi zihálni kezdett, és Julcsi száját elöntötte az ismerős íz. A férfi kinyitotta a kaput, és Julcsi kilépett rajta. A sarkon ott állt a motor, és mellette cigarettázott Fernandó.

Mikor Julcsi odaért, a fiú eldobta a csikkét, és aggódva kérdezte:

- Hol voltál ilyen sokáig?

- Először, a zsákom csörömpölt a kukákon, pár percig nyugton kellett maradnom, aztán meg a szemét őrt kellett kielégítenem.

- Meg ölöm! – indult el Fernandó, de Julcsi visszatartotta.

- Inkább menjünk.

Felültek, és elindultak. Fernandó még a visszapillantó tükörből látta, hogy fények gyúlnak a kuplerájban.

„A szemét építkezés őre beköpött.” – gondolta, és szívét jeges félelem járta át.

A motort a főúton vették észre. Három is volt belőle, és úgy tapadtak rájuk, mint a legyek. Julcsi megszorította Fernandó dzsekiét. Már csak tíz sarokra voltak a magyar követségtől. Frnandó rákapcsolt, és nyaktörő mutatványként áthajtott két piros lámpán is. Hallotta, hogy mögöttük koccanás volt, de csak remélni tudta, hogy az egyik motorost rázták le. Gondolt egyet, és lekanyarodott az egyik mellékutcába, ahol büntetlenül száguldozhatott. Érezte, hogy a háta mögött Julcsi zokog. Már hallatszott is az üldözők motorjának zúgása, aztán lövés dördült, és Fernandóék alól kiszaladt a motor. Pontosan a nagykövetség hátsó bejáratánál voltak. Egy őr szaladt feléjük, biztosan őt állították oda a fogadásukra. Fernadó kétségbe esetten látta, hogy az egyik motoros befékez az őr mellett, és rácéloz. Elhangzott a második lövés is, és a férfi a járdára zuhant. Egy nagy fekete kocsi érkezett, kiszállt belőle két hatalmas férfi, és betuszkolták a kocsi mélyére a zokogó Julcsit, és a reszkető Fernandót.