Ötvenötödik fejezet

Még az autóban zsákot húztak a fejükre. Julcsi alig kapott levegőt, és iszonytatóan félt a következő óráktól. Nem tudta, hogy meddig kanyarogtak a városban, teljesen elveszítette az idő érzékét. Még érezte Fernandó testének melegét, és ez kicsit megnyugtatta. Aztán megérkeztek, Kegyetlenül kirángatták a kocsiból és bevezették valahova. Leültették egy karosszékbe, és odakötözték.

Hangokat hallott mindenfelől. Érezte, hogy egyre többen lesznek tőle balra, aztán egyszer csak lerántották a zsákot a fejéről. A fény elvakította egy pillanatra, majd mikor már nem káprázott a szeme, körülnézett. Egy vágóhídon volt. Mindenütt csempe, a terem közepén pedig egy lefolyó, ahol az állatok vére távozhatott. Balkézre hosszú asztal állt, mögötte székek. Julcsi rémülten látta meg a Kövér Hanoit. Mellette ült, sápadtan Kao Jing, a balján, jobbján pedig a rendőrfőnök.

„Törvényt ülnek felettem.” Gondolta magában Julcsi. Már hallott ilyenről, és nem sok jót várhatott tőle. A Kövér elővett egy kalapácsot, amilyent tárgyalásokon szokott használni a bíró, és pár koppintással csendet teremtett. Felállt, és ünnepélyesen kijelentette:

- Törvényt ülünk a mai nap elkövetett példátlan szökési kísérletek ügyében, mindenki okulására.

Julcsi most jobbra nézett. A falnál állt az összes lány a kuplerájból. Arcuk sápadt, mint a viasz. Nyílt az ajtó és bevezették a három lányt. Julcsi szeméből könny gördült le, azt remélte, hogy legalább egy valakinek sikerült a szökés.

- Te – szólt a fekete hajú lánynak a Kövér – honnan szedted az útleveled.

- Kaptam – remegett a lány a hangjával együtt.

- Azt mindjárt gondoltam, de kitől?

- Jul Csitól.

- Jól van babám – bólintott a Kövér, mire az egyik samesz a lány háta mögé lépett, és tarkón lőtte. A két lány mellette sikongva zokogott, Julcsi csak meresztette a szemét. Hanoi most a szőke lányhoz fordult:

- Te is tőle kaptad az útlevelet? – dörrent a hangja, a lány csak bólintott, és becsukott szemmel várta a halált.

- A pénzt kitől kaptad?

- Senkitől, az volt – rebegte alig hallhatóan a lány.

- Hangosabban, mert móresre tanítunk – kiáltott rá a férfi, mire egy másik testőr lépett hozzá, és ököllel arcul csapta.

- Félretettem – kiáltott vissza dühösen a lány.

- Igen? – állt föl a Kövér, majd a lányhoz lépdelt és az arcába dobott pár pezót.

- Na ezt vidd magaddal – sziszegte az arcába, majd intett a pisztolyos férfinak, mire az lelőtte a lányt.

- És neked, neked honnan volt pénzed? – lépett most a magyar lány mellé a „bíró”.

- Én is elraktam. Ami az extra szolgáltatásokért adtak – sírt a lány.

- Kapsz, Te mindjárt extra szolgáltatást – nevetett a Kövér, és intett az ajtóban álló férfinek, aki kiment az ajtón, majd egy fapadot hozott be egy másik férfival. A lányt rákötözték, lábait szétfeszítették, és a Kövér megerőszakolta, majd minden férfi aki még bent volt. Végül már csak vinnyogni tudott szegény lány. Mikor végeztek a pisztolyos férfi hozzá lépett és őt is lelőtte.

Julcsi döbbenten nézte az egyre kegyetlenebb megtorlásokat, és el sem tudta képzelni, hogy még mi jöhet.

Végül bevezették Fernandót. Keze hátrakötve, fején még mindig a zsák.

- Ki volt a kapcsolatod? – ordított a magatehetetlen férfire Hanoi.

- Milyen kapcsolatom? – kérdezte a zsák által visszafojtott hangon Fernandó. Hanoi intett, mire Fernandót a földre lökték, és vesén rúgták

- Kitől kaptad a motort? – ült vissza a helyére Hanoi.

- Vettem – újabb rúgás.

- Miből?

- Pénzből – most a gyomrába rúgtak. Julcsi zokogott.

- Rúgjátok addig, amíg el nem mondja, ki közvetített közte és a követség között.

Julcsi könnyein át nézte, ahogy kedvesét félholtra verik, közben Hanoi jóízűen húsgombóckákat zabált. Végül Fernandó elhaló hangon nyögte ki Elvira nevét.

- Na, mindjárt gondoltam. Ezért így megveretni magad fiam, tiszta hülye vagy. Hozzátok be azt a ribancot.

Elvira remegni kezdett, amikor meglátta a három halottat.

- Nos, lányom, megtudtuk, hogy Te voltál a közvetítő. Ezennel elkobzom a boltodat. Gyere ide, és írd alá a papírokat.

Az asszony odabotorkált az asztalhoz. Az orra alá dugtak egy lapot. Julcsi látta, hogy elsápad.

- Na, itt írd alá – biztatta Hanoi.

- Én ezt nem írom alá. Mi az, hogy rád hagyom az üzletet?

- Gyerünk – intett a nő háta mögött álló két férfinak, mire megfogták Elvirát és a fejét az asztalba verték. A nő feje felrepedt.

- Na, aláírod, vagy durvábbak legyünk. – a nő csak a fejét rázta, erre ketten leoldozták a halott lányt a padról és a padlóra lökték, majd Elvira került a helyére. Négyen mentek át rajta, mikor Hanoi megkérdezte, hogy aláírja-e a papírt.

- Nem – sikoltotta az asszony, mire nyakon öntötték vízzel, és betoltak egy készüléket. Elektro sokk volt. Negyed órát bírta a szerencsétlen, aztán aláírta a végrendeletét. Utána halálos dózist vezettek belé. Julcsi fülében hangzott a sikoltozása, mikor már ernyedten lógott a padról, akkor is.

- Nos, Fernandó, mit csináljak én veled – fordult a férfi felé ismét a Kövér. – Á, úgy viselkedtél, mint egy szamuráj, úgy ís bűnhődj! Egy férfi lépett ki a hátsó sorokból, hosszú, éles kardal. Fernandó, kiről közben levették a zsákot, hogy láthassa Elvira kínzását, hátrakapta a fejét, de már hiába. A kard lecsapott, és feje, pont mint Julcsi álmában legurult eldőlő testéről. Julcsi elhányta magát.

- Veled meg mit csináljak? Te vagy az értelmi szerző, de terhes vagy. Megszülöd a gyereket, csak azután öllek meg, de garantálom, hogy addig is pokol lesz az életed – sziszegte a férfi, aztán a többiek felé fordult.

- Remélem okultatok – dörrent rá a reszkető lányokra, aztán a rendőrfőnökhöz fordult.

- Kérlek, takaríttassad el a hullákat. Remélem ezután ismét helyreáll a rend ebben a negyedben is.

Azzal felállt és kivonult a teremből.