Másnap, kezdés előtt, maga a főnök ment fel érte. Vitt
neki egy csomag csokoládét, majd békítőleg az ágy szélére ült.
- Nézd, tudom, hogy nem erre számítottál. De az ember
élete nem mindig alakul, úgy ahogyan szeretné. Ez mégis csak jobb mintha az
apád macerálna. Nálunk nem mehet fel senki, aki részeg, és a perverzeket is
kiszúrjuk egyből. Ha rendesen viselkedsz, akkor félreteszem neked a kereseted
felét, így pár év múlva önállósodhatsz. Naponta három férfi
pedig nem is olyan sok, és te tudod, hogy nagyon ügyes vagy. Sok szegény
feleség örülne, ha a férje fele ennyiszer megbaszná!
No, áll az alku?
- És ha nem vállalom?
- Akkor pokollá teszem az életedet, és ráadásul örökre
itt maradsz!
- Hát jó, de akivel nem akarom, nem megyek el!
- Csak ne nagyon válogassál! Most menj le, mert te
jössz! Lássad, hogy kivel van dolgod, ma csak egy fiatalembert kapsz.
Julcsi aznap este szinte azt sem tudta, hogy mit
művelt a színpadon. Keze lába remegett az elkövetkezendő események
elgondolására. A hányinger kerülgette az undortól, de elhatározta, hogy
összeszed annyi pénzt, hogy hazautazhasson. Anyja biztosan kidobta Pétert. Úgy
élhetnének, mint régen.
A szám után odaültették egy német fiatalember mellé.
Julcsinak tetszett a szőke, kékszemű fiú. Sigfridnek
hívták. Az pezsgőt rendelt és elkezdtek iszogatni. A
fiú elmesélte, hogy egy gyáros fia. Az apja ez után minden csütörtökön át fogja
küldeni Bécsbe, hogy nézzen körül az itteni részlegbe, hogy minden rendben ment
- e azon a héten. Ő összeköti a kellemest a hasznossal,
és itt marad éjszakára. Csak pénteken megy haza, és szívesen megismerkedne
közelebbről a miss. Julival. Julcsit angolosan szólították a bárban. Így
rendelkezett a főnök.
Még egy negyed órát beszélgettek, aztán odament a
főnök hozzájuk.
- Nem szeretné a kisasszony szobáját közelebbről
megismerni? - kérdezte, és a szeme rávillant a szégyenlősen reszkető kislányra.
- Ó nem szeretnék alkalmatlankodni. - mondta a
kötelező sémát Sigfrid. Ottó Schmidt
nagyot lökött Julcsi hátán. Az kapcsolt.
- Ó igazán nem zavarna. - hebegte. Felálltak az
asztaltól, és a fiú egy köteg pénzt odaadott a főnöknek. Az
látványosan kettéválasztotta a köteget, és az egyik felét a jobb zsebébe, a
másikat a bal zsebébe dugta. Julcsi bólintott, hogy megértette, hogy az egyik
köteg a spórolt pénze.
Felmentek a szobába. Julcsi látta, hogy amíg ő lent
volt, áthúzták az ágyat. Bement a fürdőbe. Ott is kicserélték a törölközőket,
és kimosták a mosdót és a kádat. Megmosta a fogát, levetkőzött és belebújt a
köntösébe. Még Pétertől kapta. Fekete selyem volt, és a hátára egy hatalmas
paradicsommadár volt nyomva. Aztán kiment a szobába. Sigfrid
már levetkőzött és bebújt az ágyba.
- Gyere! - tárta szét a karjait a férfi. Julcsi odaült
az ágy szélére és gyöngéden szájon csókolta. Azt hitte, hogy nem fog majd
jólesni egy teljesen idegen csókja, de rájött, hogy vonzónak találja a fiút és
így könnyebb. Az lassan benyúlt a köntös alá és elkezdte simogatni a mellét.
Majd kiszabadította az egyiket a ruha alól, és bekapta a kis ágaskodó bimbót.
Úgy kezdte szívogatni, mintha szopni akarna. Nem abbahagyva, lassan az ágyba
fektette a kéjesen nyögdécselő lányt, és elkezdte simogatni a csiklóját. Mikor
már elég nedves volt beléhatolt. Közben egy pillanatra sem hagyta abba a
szopást. Lassan kéjesen kezdett el mozogni benne, aztán ahogy egyre jobban
gyorsult, ugyan olyan gyorsasággal szopta Julcsi mellét is. Mielőtt elélvezett
volna, kihúzta és a szopott mellre engedte a magját.
Julcsi csodálkozva nézte, ahogyan nyalogatja róla. Aztán átkarolta és elaludt.
Negyed óra múlva felébredt és gyöngéden odaszólt a félálomban lévő lánynak.
- Most a másik melled jön! Légy oly kedves és
térdeljél fel! - Julcsi pedig négykézlábra
ereszkedett. Sigfrid pedig mögé térdelt. Benyúlt a
lány másik melléhez és simogatni kezdte. Közben a nyakát csókolgatta, majd
végig a hátát. A farcsontnál sem hagyta abba, végül a csiklóját kezdte
ingerelni a szájával. Először csak gyengéden, majd azt is elkezdte szopni.
Közben egyre simogatta a mellét. Egy idő után Julcsi már nem bírta az állandó ingerlést
és felnyögött. Erre a fiú beléhatolt és gyorsan kielégítette. Majd pár gyors
lökés után ismét kihúzta a szerszámát, hanyatt fordította a pihegő lányt, és
most a másik mellére ürített. Hanyatt vetette magát az ágyon és elaludt ismét. Julcsi pedig döbbenten feküdt mellette. Nem gondolta volna,
hogy ekkorát fog élvezni. Egy óra múlva ébredt fel a fiú. Kedvesen arcul
csókolta Julcsit aztán összeszedte a holmiijait, és bement a fürdőbe. Mikor
kijött leült az ágyra és a kezébe fogta a lány kezét.
- Te nagyon jó lány vagy Juli! Azt szeretném, hogy
minden csütörtök este csak velem legyél. A főnöknek egy csomót fizettem érted,
de valószínűleg abból nem sokat fogsz látni. Nesze, itt van még ötszáz siling. Ha jó leszel hozzám, minden héten ennyit kapsz.
Rejtsed el valahová. - azzal körülnézett a szobában. Meglátta a redőnytokot és
felcsillant a szeme.
- Nézd csak! Ez könnyen lejár. Van egy dobozod?
- Itt van ez, amiben az óvszerek vannak.
- Igen ez jó lesz. - monda Sigfrid
és bele is tette a pénzt a dobozba, azt pedig a
redőnytokba.
- Alig várom a jövő hetet. Jó veled! - törleszkedett
hozzá Julcsi. A fiú pedig elment. Aztán bejött Hans.
- Nem hagyott itt az ürge pénzt? - kérdezte.
- Nem. - felelt Julcsi határozottan. Sajnos a férfit
nem győzte meg. Az egész szobát felforgatta, de nem találta meg a pénzt. Mikor
végzett zihálva megállt a szoba közepén és szétnézett a romokon. Ledobálta egy
székről az odaürített fiók tartalmát és leült.
- Csináljál rendet! - Julcsi
mindent visszahajigált a szekrényekbe, meg a helyire cincálta a nagy
ágymatracot. A férfi élvezettel nézte, ahogy nekifeszült a munkának.
- Na így már jó! - állt fel.
- Most pedig szépen mond meg, hogy hol van a pénz! -
lépett oda a reszkető lányhoz, és pofonvágta. Julcsi az ágyra esett. A férfi
ráugrott és benyúlt a köntös alá.
- Megmondod, vagy megbaszlak!
- Nem hagyott itt pénzt!
- Mindig hagynak!
- De ő nem! - sikította a lány. Érezte, hogy Hans szerszáma egyre jobban megmerevedik. Hans vas marka most megfogta a két karját és hiába minden
kapálózás, hatalmas péniszét durván a lányba nyomta. Julcsi most nem volt rá
felkészülve, mint előző alkalommal és nagyon fájt neki. Szeméből patakzottak a
könnyek.
- Na hol a pénz? - lökött egyet Hans.
Julcsi pedig elhatározta, hogy azért sem mondja meg.
Összeszorította a fogát és nem mondott semmit. Hans
pedig egyre durvább lett. Belemarkolt áldozata hajába és elkezdte húzni.
- Na hol a pénz? - a válasz csak sírás és nyöszörgés
volt. Megint durván lökött rajta egyet, amitől ismét meghúzódott a haja.
- Ez fáj! - nyöszörgött a lány.
- Tudom, azért csinálom! -
vigyorgott a lány arcába a férfi és megint lökött rajta kettőt, hogy a lány
kínjában beleharapott a szájába. Aztán Ismét. Julcsi felsikított. Erre bejött a
főnök.
- Mit csinálsz itt? - förmedt
Hansra és lependerítette a zokogó lányról.
- Az egész mulató zeng tőletek!
- Nem akarja megmondani, hogy hová dugta a pénzt. -
méltatlankodott Hans, és nagy nehezen elpakolta
meredező szerszámát.
- Nos fiam, kaptál külön pénzt a klienstől? - fordult
oda kedvesen a reszkető lányhoz. Az tagadóan rázta a
fejét.
- Na látod. Válaszolt a kérdésre. - mondta Hansnak, aztán ismét Julcsihoz fordult.
- Mindazonáltal ha átvertél és valaha is plusz pénz kerül elő ebből a szobából, nem csak Hansot uszítom rád. Értetted?
- Igen. - rebegte a lány, és a lelke mélyén örült a
kis diadalnak.