Hatvanadik fejezet

Julio három napig nem jelentkezett. Julcsi azt hitte, hogy megint cserbenhagyták, de aztán reggel megint az inas ébresztette, és ő dobogó szívvel ette a reggelit. Néha már oda állt a tükör elé, és nézegette magát, de, egyenlőre semmi változást nem látott magán. A nagynéni sem látogatta. Ennek örült is, meg nem. Nem kellett kielégítenie az asszonyt, viszont úgy érezte, hogy kiesett a kegyeiből.

Üdén, már-már boldogan várta a férfit, és még nem is tudta, hogy milyen nagy öröm vár rá. Julio ragyogott, amikor belépett.

- Jöjjön, Drágám – kapta az ölébe, és bementek a fürdőbe. Letette a nevető lányt, és egy levelet húzott ki a zsebéből. Julcsi szétnyitotta, és majdnem elejtette. Az anyja szálkás, könnyen olvasható betűi táncoltak a szeme előtt:

Drága, édes, egyetlen lányom, Julcsi!

Egy kedves, spanyol nyomozó járt ma nálam. Elmondta, hogy hol vagy, milyen sorsra jutottál miattam, meg amiatt a szemét mostohaapád miatt.

Mikor megszöktél, mindenütt kerestettelek, de hiába. A rendőrségen csak a vállukat vonogatták. Aztán jött a remény. Meghalt az a férfi, akinél Bécsben táncoltál, de hiába. Ismét nyomod veszett. Én már beleőszültem.

Én, jól vagyok. Elváltam. A mostohaapád jövőre szabadul a sittről. Száradt volna le a nyelvem, mikor igent mondtam neki!

Hugi is jól van, a nagyi neveli. Én, rá sem tudok nézni, pedig ő nem tehet semmiről.

Röviden írhatok csak, mert a nyomozó ezt kérte.

Remélem, hamarosan látjuk egymást.

Ölel szerető Anyád.

Julcsi szeméből potyogtak a könnyek. Olyan hálát érzett Julio iránt, mint még senkivel szemben. Hát, ezért nem jött. Miatta, érte ment Pestre. Felkutatta az anyját. Zokogva borult a férfi vállára.

- Drága, figyelj ide – tolta el magától a férfi. A levelet el kell vinnem. – Julcsi bólintott. – Ugye, segítesz nekem?

- Hát persze – mosolygott Julcsi, - de most szeress.

Azzal benyúlt a férfi inge alá és simogatni kezdte. Az pedig felkapta, és kivitte az ágyra, csak előbb a levelet visszacsúsztatta a kabátja bélésébe. Nevetve dobált le magáról mindent, aztán a lány lábai közé vetette magát. Ő is boldog volt, hogy megtalálta a lány anyját. Látszott az asszonyon, hogy már másnak sem él, csak a lánya keresésének.

Julcsi pedig teljes odaadással szeretkezett. Teste, lelke megtelt boldogsággal, és úgy mozgott, vonaglott a férfi alatt, mint még életében soha. Egy órát pihentek szeretkezés után, aztán átmentek a télikertbe, hogy Julcsi megmasszírozza a férfit. Ügyes keze volt, Julio hálásan nyögdécselt. Aztán megfordult a férfi, és Julcsi mellé feküdt a keskeny ágyra. Halkan, mintha csak szerelmes szavakat suttognának egymás fülébe, beszélgetni kezdtek.

- Meg kéne tudnod, mikor jön a következő eresztés.

- Ki estem a pikszisből, nekem ilyesmit már nem mondanak.

- Vissza tudnád édesgetni magad?

- A nagynéni még szeret, de fél a Dagadt Hanoitól.

- Mi lenne, ha azt mondanám a nagynéninek, hogy pornót akarok veled forgatni, meg még pár lánnyal.

- Tudod, hogy terhes vagyok?

- Igen, tudom. A gyerek érdekében is minél előbb ki akarlak innen vinni. Az meg csak úgy megy, ha lebuktatjuk ezeket az embereket.

Julcsi hosszan megcsókolta.

- Tégy úgy, ahogy akarod, én mindenben benne vagyok.

- Üzensz valamit anyádnak? – kérdezte a férfi, miközben az állát cirógatta.

- Azt, hogy ő nem tehet semmiről. Szeretem. Alig várom, hogy láthassam.

- Átadom – mondta a férfi, majd ismét a szétnyíló lábak közé feküdt, és csendes-édesen szeretkezni kezdtek.

A nagynéni udvartartása körében fogadta Juliot. A férfit is megbabonázta az asszony fenséges tartása.

- Azért akartam önnel beszélni, asszonyom – ült le a hatalmas fotelba. Két lány azonnal teát és aprósüteményt tartott elé. A teát el is fogadta. – Szóval azért jöttem, mert remek ötletem támadt.

- Igen? – nézett rá kíváncsian és bíztatóan is az asszony.

- Nagyon meg vagyok elégedve a lánnyal oda fönt.

- Valóban, mindig is jól forgatta az alfelét – mosolygott a nagynéni, és benedvesedett az öle.

- Van egy kis filmvállalatom, és arra gondoltam, hogy vele, és még pár lánnyal forgatnék egy filmecskét. Persze megfelelő részesedés fejében.

- Az ügyben, beszélnem kell még a Dagadt Hanoival, no és persze az ügyvédeimmel.

- Ha a nagyfőnök belegyezik, az én ügyvédem átküldi a szerződéstervezetet az önének.

- Hogy óhajtja kiválasztani a többi lányt? – bólintott a nagynéni.

- Nos, ha a férfi színészeket is ön tudná prezentálni, jövő héten itt a halban tartanék egy válogatást.

- Jul Csihoz feltétlenül ragaszkodik? – próbálkozott Kao Jing.

- Feltétlenül – emelte ajkához a teáscsészét a férfi.

- Én ugyan nem közösködöm azzal a lánnyal! – lökte fitos orrocskáját az egyik barna az ég felé.

- Hallgass! – ripakodott rá Kao Jing.

- Pedig a lány nélkül nem érdekel a dolog – adta meg a kérdésnek a nyomatékot a férfi.

- Még, ma intézkedek. Este a körünkben vacsorázik a Kövér Hanoi. Megbeszélem vele.

- Köszönöm asszonyom! – tette le a férfi a csészéjét a közeli asztalkára. – Ha holnap nem zavarom, akkor benéznék a fenti látogatásom előtt a válaszért.

- Örömmel várom – állt fel a nagynéni is, és az ajtóig kísérte újdonsült üzlettársát. Julio kilépett az ajtón, és azon törte a fejét, hogy honnan fogja összeszedni a pénzt a filmre.