Hatvanegyedik fejezet

Julio idegesen dobolt a padon a főnök szobája előtt. Nem tudta, hogy adja be a kérdést a felettesének, aki az egyik fő gyanúsítottja volt az ügynek, aztán zseniális ötlete támadt. Egyszerűen megzsarolja. Három lehetőség állt fent. Vagy kirúgják azonnali hatállyal, vagy megölik, vagy fizetnek. Kinézett a titkárnő, még az előszobába sem engedték be, és intett, hogy bemehet. A rendőrfőnök dölyfösen ült az íróasztala mögött. Bronz barna volt. Öt napig, a legnagyobb dologidőben, a barcelonai tengerparton süttette a hasát.

- Miért nem jelentkezet eddig? – ripakodott a belépő férfira.

- Jelentem, nyomoztam!

- Hallom, világot járt – gúnyolódott a főnök. „Na várjál csak, kapsz Te olyat”. – gondolta Julio. Hangosan pedig ezt mondta.

- Igen, egy nyom után jártam, és megtudtam, hogy maga tüntette el a holtesteket.

A főnök először elsápadt, aztán vörös lett. Kirúgta a széket maga alól, és galléron ragadta az előtte álló férfit.

- Mit akarsz, Te pondró! – sziszegte a fogai között.

- Alkut kötni. Maga finanszírozza egy pornófilm költségeit, cserében, kimarad az ügyből.

- Eltaposlak, te féreg – sziszegte a másik, de érződött rajta, hogy megfontolta a dolgot.

- Nézze, főnök, ez jó üzlet is. Egy ilyen film, bőven visszahozza a belefektetett pénzt.

- Szóval, be akarsz állni a sorba?

- Hát nem is én vagyok Donkihote, hogy szélmalom-harcot vívjak! Inkább kérek a húsosfazékból.

A főnök visszaült a székébe, és egy pillanatra elgondolkodott.

- Mennyi kéne?

- Úgy számoltam, hogy 3 millióból meg lehetne oldani.

- Mennyi jönne vissza belőle?

- Szerény számításaim szerint is legalább egy tízes.

- Fele, fele?

- Hatvan, negyven. A hatvan az öné, mint csendestársé.

- Ha nemet mondok?

- Megyek máshová, és kicsit kellemetlenkednék önnek.

- Gondolod, hogy túlélnéd?

- Nem – mosolyodott el Julio, - de önnek a bársonyszékébe kerülne.

- Hát, igen, azt rühellném – mosolyodott el a főnök, és a fenébe kívánta Juliot. Kihúzta az íróasztal fiókját, elővette a csekkfüzetét, és kitöltött egy csekket, aztán átnyújtotta Julionak. Az megnézte, és megrázta a fejét.

- Ez csak fél millió.

- Ezzel, elindulhat, aztán ha megvan a szerződés, megkapja a többit is.

- Reggel az asztalán lesz a szerződés – bólintott Julio és kisietett. Biccentett a titkárnőnek, és lesietett a lépcsőn, hogy kibérelje a stúdiót, amit kinézett magának. Közben egyfolytában várta, hogy megöljék, de nem történt semmi. A rendőrfőnök még mohóbb volt, mint gondolta.

Julcsi először mehetett le a lányok közé. A nagynéni az udvartartásával volt, és Julcsinak belesajdult a szíve, hogy ő már nem tartozik közéjük. Teljesen meztelenül állt a szoba közepén, míg a többiek gátlás nélkül bámulták gömbölyödő hasát. Vártak valakire. Végül beviharzott a dagadt két fotóssal. Julcsi összerázkódott a férfi láttán.

- Na, Galambom – járta körül a férfi. – Ez a bolond Julio sztárt akar faragni belőled. Terhes szex, nem mondom, jó üzlet – nevetett.

- Hoztam két profi fotóst, ha azt mondják, hogy fotogén vagy, tőlem mehet az üzlet. Tedd, amit mondanak! – ordított a lány arcába, majd leült a neki előkészített hatalmas fotelba.

Julcsinak, először állva kellett pózolnia, benyúlva a lábai közé, aztán egy francia ágyra kellett feltérdelnie, és kagylócskáját mutogatni. Aztán az egyik fotós levetkőzött, és mögé térdelt. Teljes előkészület nélkül hatolt belé, de Julcsi jól állta a fájdalmat. Vagy tíz tekercs filmet elkattingattak, majd elvonultak.

- Na, ha tetszenek a fotók, filmcsillag lehetsz, ha nem, viszlek magammal, és egy pincében rohadsz meg – nevetett gúnyosan, és a nagynénire nézett, aki szomorú képet vágott.

- Te, még mindig kívánod? – nézett rá csodálkozva, az asszony bólintott. – Adj harmincezer eurót, és a Te szexrabszolgád lehet. Tőlem ott rohad addig, amíg a kölykét meg nem szüli, ahol a legtöbb pénzt hozza.

A nagynéni felállt, és a szobában lévő íróasztalhoz ment. Kihúzta az egyik fiókját, és kivett belőle egy köteg pénzt. Leszámolta belőle a megfelelő összeget, és a Dagadt kezébe nyomta.

- De, azt jegyezd meg, ha meg van a kölyke, kinyírjuk – emelte fel hurkaszerű mutatóujját a férfi.

- Addig is jókat szórakozok – vont vállat a nagynéni, és megpróbált közömbös arcot vágni, de nem sikerült, mert túlságosan boldog volt.

Julcsira végre ráadtak egy köntöst, és odatelepedhetett Kao Jing lábaihoz. Ők teát, vagy likőrt ittak, a Dagadt, pedig viszkizett. A fotósok fél óra múlva tértek vissza. A képek igen jól sikerültek.

- Elhamarkodtam a dolgot – rázta a fejét a Dagadt. – Szép kis summát hozhat neked ez a ribanc.

- Természetesen, ha adsz egy kis pénzt a filmhez, megegyezhetünk – mosolygott fölényesen az asszony.

- Akkor, odaadod a filmre?

- Nem vagyok a saját ellenségem – nevetett Kao Jing, és megsimogatta a lábánál kuporgó lány fejét. Julcsi pedig még mindig nem értette, hogy ez miért is jó neki.