Hatvankettedik fejezet

- Pedig mondtam nekik, hogy ne merjenek hozzád nyúlni! – dühöngött Julio.

- Tudhatnád, hogy ezeknek semmi sem szent – bújt hozzá Julcsi. A férfi elérte, hogy a lányt magával vihesse egy „próbafelvételre” a stúdióba. Itt végre zavartalanul lehettek kettesben.

- Akkor is! Ugye, nem lett bajod? – simogatta meg a lány hasát a felügyelő. Az megrázta a fejét.

- Kivel kell majd összefeküdnöm?

- Valószínű, hogy senkivel. Nekem a papírok kellenek, amivel lebuktathatom az egész bandát. Aztán viszlek haza, anyádhoz.

- Szeretlek – mondta a lány, és szeméből a hála könnyei csordultak ki. Julio lecsókolta őket, aztán mohón magához ölelte és a nagy franciaágyon szeretkezni kezdtek.

Julcsinak, még néha eszébe jutott Fernandó, és ilyenkor lelkiismeret furdalása volt, hogy megint szerelmes, de aztán rájött, ilyen az élet, és teljes odaadással vetette bele magát az új kapcsolatba.

Éjjel megint meghallotta a szobájában a motozást. Tudta, hogy a nagynéni az, és már előre tiltakozott a teste, hogy Julio után a madame is hozzányúljon, de nem volt mit tennie. Kao Jingnek köszönhette, hogy ismét kijárhat innen. Az asszony hamarosan mellé csusszant, és Julcsi kezét a lábai közé vonta.

- Tegyél boldoggá, kérlek! Nagy szükségem van rá.

- Gyere, előbb nézd meg, hogy rúg a kicsi – vonta a hasára az asszony kezét, ezzel is időt nyerve. Két napja, hogy érezte a baba rugdalását, Kao Jing pedig elérzékenyülve élvezte a dolgot, de aztán ismét a lábai közé vonta a lány kezeit, Julcsi pedig nem kegyelmezett, ismét durván kezdte el ingerelni az asszonyt. Először kézzel, aztán az éjjeliszekrényből előkerültek az eszközök. Julcsi vásárolt egy vibrációs tojást a filmstúdióval szemben lévő szex-shopban egy vibrációs tojást, ezzel kezdte el ingerelni a nagynénit. Aztán felcsatolt egy hatalmas, sárga péniszt, ami világított a sötétben. A nagynéni elnevette magát.

- Miket nem szerzel be! – mondta, és magába igazította a péniszt.

- Ez tetszik neked, mi? – lökött nagyot Julcsi, mire a nagynéni halkat sikkantott.

- Csókolj! – nyögte, de Julcsi most nem tudta volna az asszonyt szájon csókolni, így az egyik mellbimbóját kapta be, és szopta, szopta. Az asszony hamarosan zokogva elélvezett. Aztán, csak feküdtek egymás mellett, és nézték a sötétséget.

- Nem tudnék nélküled élni – szólalt meg szerelmesen a nagynéni.

- Én sem – mondta Julcsi, és megfogta az asszony kezét. Közben arra gondolt, ahogy majd Julioval sétáltatják a gyereket. Julio átfogja a derekát, és süt rájuk a nyári nap.