Hatvannegyedik fejezet

- Nem azért adtak el a szüleid, hogy itt most kényeskedj, mint egy maláj hercegnő – mérgelődött a nagynéni.

- Tudom asszonyom, és én nem is azt mondtam, hogy nem fogok sosem lefeküdni egy férfival sem, csak azt, hogy nem a kamerák előtt akarom elveszíteni a szüzességemet – mondta a lány tökéletes spanyolsággal. A nagynéni szalonjában ültek. Nem rég vezették be a lányt. Alig múlt tizennégy. Magas volt és sudár. Apró mellecskéi majd kiszúrták a blúzát, és konokul ragaszkodott az álláspontjához. Kao Jing egy darabig nézte, aztán megszólalt.

- Jó, helyezzük az egészet üzleti alapokra. Ha megteszed, kapsz kétszáz eurót.

Azzal a zsebébe nyúlt és leszámolta a pénzt a kisasztalra. A lány mohó szemmel nézte a köteg pénzt, majd megszólalt:

- Ötszáz, és kiválaszthatom, hogy kivel csinálom.

- Jó, legyen ötszáz, de azt teszed, amit mondanak.

- Ha nem választhatom ki a kuncsaftot, nyolcszázat kérek, és egy hét nyugit.

A nagynéni elgondolkodott, hogy pofon verje-e a lányt, vagy ne, de aztán mégis annál maradt, hogy tetszik neki a kis ribanc.

- Kapsz hétszázat, de egy fillérrel sem többet. Ha nem tetszik, kerítek egy kant, és széttrancsíroztatom vele a szűzhártyádat. Mit képzelsz, Te vagy a Madonna?

- Jó – mondta a lány, és nagyon meg volt ijedve, de jól leplezte. A nagynéni már el is képzelte, ahogyan átveszi tőle az üzletet majd. A telefon után nyúlt, és tárcsázott.

- Halló! – szólt bele kedvesen. – Julio?

- Igen – hallotta az imádott hangot Julcsi a vonal túlsó végéről.

- Akadt egy kis plusz kiadás. A szűzlányunk nem akarja ingyen elveszíteni a szüzességét.

- Mennyiben állapodtak meg?

- Ötszáz, ha ő választhatja meg a pasast, hét, ha nem.

- Végül is, miért ne válogathatna. Színészünk van elég.

A nagynéni ötöst formálva mutatott a lány felé.

- Az egy hetet akkor is kérem.

- Jó – bólintott Kao Jing.

- Biztos, hogy szúz? – hallatszott Julio hangja.

- Előbb vizsgáltattam be. Abszolúte szűz.

- Az jó, mert premier plánban akarom mutatni, ahogy kicsordul a vére. Akkor hétfőn vele kezdünk. Jó lenne, ha mindenki eljönne. Szeretném megmutatni, hogy nem rabolom a pénzüket.

- Megszerveztem, ott leszünk – mondta a nagynéni, aztán letette a telefont.

- Nem akarom, hogy azt a lányt megkeféljék – mondta halkan Julcsi, és beleborzongott az emlékbe, ahogy ő elvesztette a szüzességét. A stúdióban rendezgették a díszleteket két szeretkezés közben. Mind a ketten izgatottan készültek a hétfőre.

- Julcsi, ígérem neked, hogy még előtte bejön a rendőrség. Ha, mégsem sikerül, akkor gondolj a kicsire. Téged, minden kép meg akarlak védeni ettől.

- Nézd, én már hozzászoktam Nem probléma.

- De, nekem igen. Te már csak az enyém lehetsz – ölelte át kedvesét a felügyelő, és összeforrtak egy hosszú, boldogító csókban.

- Mi lesz a lánnyal?

- Valószínűleg egy árvaházba kerül. Rosszabb esetben hazaküldik a szüleihez, akik ismét eladják majd.

- Furcsa világ ez – szomorodott el Julcsi, és szerette volna ha megszűnik a lánykereskedelem, aminek maga is áldozata volt.

- Azért ne szomorkodj – mondta Julio. – Ez a mesterség amíg világ a világ, működni fog.

- Érdemes nekimenni ezeknek az embereknek? – kérdezte Julcsi, és kicsit félt a választól.

- Érted, érted minden érdemes – mondta a férfi őszintén, Julcsit pedig elöntötte a túláradó szerelem.

Julcsi hanyatt feküdt, rajta Kao Jing. Szétvetett lábakkal aludt, benne még mindig a hatalmas fekete műpénisz. Furcsán érezte magát a lány. Nem bírta elhinni, hogy véget ér életének ez a szakasza. Tulajdonképp nem tudta, hogy mihez kezdjen majd. Menjen haza az anyjához, és élősködjön rajta, amíg el nem végzi az iskolát? Hisz nem tud majd elhelyezkedni sehová. Csak nyolc általánosa volt. Persze mehetett volna szalag mellé, valami gyárba, de ő többre vágyott. No, meg ott lesz a pici is. Őt is el kell tartania majd. Titkon, abban reménykedett, hogy Julio elveszi feleségül, vagy legalább is összeköltözik vele, de ez nagyon távoli dolog volt a számára.

Aztán a maláj lány jutott az eszébe. Tudta, hogy vannak olyan helyek, ahol kifejezetten erre nevelik a lányokat. Ő tartja el majd az egész famíliát, akik életük végéig így is a rizsföldeket kénytelenek túrni. De, milyen kis ügyesen és bátran tárgyalt a nagynénivel. Ő még tizennégy évesen kis hülye volt. Hogy el tudták csalni Bécsbe. Aztán eszébe jutott, hogy ez már négy éve volt, és hiába küzdött ellene, sírva fakadt. Négy elvesztegetett, szörnyű év volt. Mennyi minden kimaradt az életéből.

- Mi baj kicsim? – ébredt fel Kao Jing.

- Nyomsz, kérlek, szállj le rólam – nyelte vissza a sírást Julcsi.

- Miért nem keltettél fel? Ezért ne sírj – mondta az asszony, és kéjes sóhajjal engedte ki magából a péniszt.

- Nem ezért sírok, csak a baba – mondta Julcsi, és most már tényleg teljes szívéből zokogott.

- Van egy kis pénzem – mondta a nagynéni. – Megszökünk, vissza Sangajba a babával együtt. Ott nyitunk majd kupit.

Megsímogatta a sötétben a domborodó hasat, Julcsi, pedig elhatározta, hogyha teheti, megadja ezt a lehetőséget az asszonynak.

.