Hatvanötödik fejezet

- Mindenki menjen a sminkszobába – kiabált Julio, kezében rendezői tölcsér. Az egész alvilági vezetőség ott ült a háta mögött. Meztelen lányok frissítőket szolgáltak fel nekik. A Kövér Hanoi épp durván belenyúlt az egyikbe, miközben törvénytelenül röhögött.

- Mindjárt nem röhögsz – gondolta magában Julcsi, aki a nagynéni lábánál ült.

- Azokat a párnákat hozzátok már be! Kapott már a maláj lányt dögönyöző pasi gyógyszert? – intézkedett tovább Julio.

- Merev vagyok már mint egy állat, próbálta bele passzírozni magát Négyeske, akit a maláj lány választott, a nadrágjába, de merevedése miatt ez eléggé körülményes volt. Kao Jing kedves mosollyal nézte a káoszt, majd lenézett Julcsira:

- Szép lett a sminked – simogatta meg az arcát.

Végül a káoszból kezdett kibontakozni a kívánt eredmény. Bevezették a maláj lányt, talpig menyasszonyi ruhában. Mindenkinek el kellett ismernie, hogy rendkívüli jelenség volt. Éjfekete haját kontyba tűzték, és a fátyol, mint ha könnyű felhő keretezte az arcát. Még maga Négyeske is felsóhajtott a gyönyörűségtől. Egyedül Julcsi szorította ökölbe a kezét, és drukkolt, hogy Julio még idejében be tudja hívni a rendőröket.

- Felvétel! – ordított Julio, és a stúdióban nagy nehezen csend lett. – Csapó – hallatszott a következő utasítás, és valahonnan előkerült egy lány fedetlen keblekkel, és a csapóval a kezében. A kamerák beindultak. Négyeske ügyetlenül kezdte el mondani a szövegét.

- De gyönyörű is fagy, vagy, elnézést – pirult bele.

- Állj!!! – kiáltott Julio. – Elhiszem, hogy nem a szövegmondásoddal lettél híres, de azért ezt a három mondatot igazán elmondhatnád rendesen – nézett vasvilla szemekkel a férfira a rendező, az pedig összeszedte magát. Most már rendesen eldarálta a kis szöveget, aztán vetkőztetni kezdte a lányt. Aztán letolta a gatyáját, mire a lány kicsit felsikoltott a szerszám mérete láttán.

- Ez jó – súgta oda Julio a Kövér Hanoinak. – Hitelesebb így az egész.

A Kövér bólintott, mintha ő lenne Spilberg, és épp valami újdonsült rendezőcskével osztotta volna meg a Világ legnagyobb bölcsességét a filmezéssel kapcsolatban.

A lányról hamar lekerültek a ruhadarabok. Négyeske a fehér esküvői ruhára döntötte, hogy minél jobban mutasson a lány vére. Julcsi körmei belevájtak a tenyerébe, annyira izgult a lányért, aki viszont teljesen felizgult már, és nem törődve a kamerával ügyesen irányította magába a férfi péniszit. Halk sikoly, és a kamera ráközelítve mutatta kicseppenő vérét. Julcsi dühe hatalmas volt, pedig tudta, hogy ez az egyik legfontosabb bizonyíték.

Ekkor felpattantak az ajtók, és berontott a madridi rendőrség. A kövér három testőre fegyvert rántott, de öt markos közrendőr teperte le őket. Általános káosz uralkodott a teremben. A maláj lány hol saját nyelvén, hol spanyolul átkozódott, sejtette, hogy nem kapja meg az 500 euróját. A Kövér Hanoi meglepő fürgeséggel rohant az egyik ajtó felé saját kezébe véve a sorsát, miután testőreit épp akkor vezették el. Ám, Julio ő utána is három rendőrt küldött, de még ketten kellettek, hogy megtudják bilincselni. Az ügyész lefoglalta a bizonyítékokat. A félmeztelen és meztelen lányokat rendőrnők vették kezelésbe. Az egyik spanyol lány megkarmolta az egyi rendőrnőt, mire az gumibottal kezdte verni. Julio odasietett és rendet teremtett. Csak egy valaki ült ott, mint egy kínai hercegnő az udvartartásával. Kao Jing. Nézte a lábánál ülő lányt, és szeméből hatalmas könnycsepp indult le ráncosodó arcán.

- Megcsaltál – mondta végül, és szeméből fájdalmas szomorúság sugárzott. Julcsi felállt olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak nagy pocakja engedte, és a síró asszony füléhez hajolt.

- Kérlek, még utoljára bízz bennem, és gyere utánam.

A nagynéni felállt és lassan a lány után indult. Nem hitte, hogy átjutnak a hullámzó tömegen, de senki sem figyelt rájuk. Akadály nélkül jutottak ki az utcára, ahol egy taxi várta őket. Julcsi megállt a jármű előtt, és a táskájába nyúlt.

- Kao, muszáj volt megtennem a gyermekért, de Téged szerettelek. Kivettem reggel az összes pénzed a kasszából, itt van – adott át egy közepes csomagot az asszonynak – meg itt van egy repülőjegy Sanghajba. Legyél nagyon boldog! – mondta Julcsi, és szívéből kívánta. Az asszony szomorú szemmel nézett rá, majd hálásan megsimogatta szerelme arcát.

- Nem fog elvenni, hidd el ezután sem lesz másképp – mondta, és szájon csókolta még utoljára a lányt, aztán beszállt a taxiba, és elindult a reptér felé, hogy visszatérjen abba az országba, amire már alig emlékezett.