Reggel aztán megjött Leó.
- Hello kicsi lány! Már megszoktál itt? - kérdezte
vidáman.
- Nagyjából! - fújt rá Julcsi.
- Hát még mindig
haragszol?
- Ha legközelebbre hozol hírt az anyámról, akkor majd
nem fogok.
- Jó, hát legyen. Én már most is hoztam hírt róla.
Elvált attól a hülyétől, és most boldog, mert rólad is
hallott.
- Rólam? De hát kitől?
- Tőlem. Azt mondtam neki, hogy külföldi ösztöndíjas
vagy.
- Miben? Baszásban? -
háborodott fel a lány.
- Nem kedvesem, jobb így, hogy azt hiszi, hogy
Amerikába kiküldött a Balettintézet, nem?
- De. - vonta meg a vállát Julcsi és szomorúan
konstatálta, hogy így már nem keresi senki.
- Gyertek már! - szólt rájuk Otto.
Bepakoltak a kocsiba minden féle dolgot egy
piknikhez, aztán elindultak délfelé. Először egy kisváros bárjához mentek.
- Te itt maradsz, akármi is történjen. - reccsent rá a
főnök.
- Lesz egy kis móka! - nevetett Leó, azzal bementek a
kocsmába. Julcsi előre mászott, de sajnos a slusszkulcsot elvitték. Benézett a
műszerfal alá, de rengeteg drót lógott ott. Nem tudta beindítani a motort,
sajnos nem volt olyan egyszerű, mint a filmekben. Megpróbált kiszállni, de
rázárták az ajtókat. Így hát visszaült a helyére, és elkezdte figyelni az
eseményeket. Ottó hangját hallotta:
- Hová raktad a zsugát!
- Nincsen meg. Nem kerestem ebben a hónapban jóformán
semmit! - nyöszörgött egy férfi.
- Három elsőrangú lányt adtam el neked! Hol vannak?
Vagy ideadod a pénzemet, vagy jönnek velem Bécsbe a lányok!
- Hát ez az Ottó! Két nap alatt megszöktek! - Julcsi
elmosolyodott.
- Úgy kell neked te szemét! Nem meg mondtam, hogy ne
engedd ki őket? Ezek nem repedtsarkú utcai kurvák,
hanem szobacicák. Na ide figyuzz, adok egy negyed
évet, de ha akkor sincs meg a lóvé, kicsinállak! Értve
vagyok?
- Igen! - motyogta a férfi, mire kapott két
csattanóst.
- Na ehhez tartsad magad! - mondta Ottó és kijöttek,
majd beültek a kocsiba és elviharzottak. Legközelebb egy erdei bekötőútra
kanyarodtak be. Egy pár kilométer után gyönyörű tóhoz értek. Nem volt ott a
senki sem. Kipakolták a kosarat, nagy plédet terítettek a fűre majd nekiálltak
enni. Volt csirke, meg saláta, hal és bor meg pezsgő egy hűtőládában.
- Martini nincsen? - méltatlankodott Leó.
- Dehogy nincs, ott van a pezsgő alatt.
- Kérsz? - kérdezte Leó Julcsit.
- Hát persze! - nyújtotta oda a poharát a lány. Evés
közben a két férfi üzletről beszélt, aztán mikor befejezték Leó odafordult
Julcsihoz.
- Gyere velem! - azzal az egyik plédet felkapta és
elindul be az erdőbe. A lány még kiitta a poharát és utána szaladt. Csendesen
lépkedett a fiú mellett a hatalmas fák alatt. Nem mentek sokáig. Julcsi úgy
vette észre, hogy a másik ismeri az erdőnek ezt a részét. Párszáz méter után
egy tisztásra értek, ahol egy kis esőházacska állt. Leó leterítette a plédet a
kunyhó padlójára, és vetkőzni kezdett.
- Nem fognak meglátni? - nyafogott a lány.
- Nem. A turistaút már nem erre megy. Légy oly kedves
és vessél le mindent! - Julcsi gyorsan ledobálta magáról azt a pár kis ruhát,
ami rajta volt és leheveredett a plédre. Leó felült az esőház ablakára és
odahívta magához a lányt. Pont úgy esett, hogy az állva bekaphatta a férfi
ágaskodó péniszét. Elkezdett vele játszani.
- Ügyes vagy, és szép felnőttes lettél. - dicsérte
Leó. Aztán átadta magát az élménynek. A lány először csak gyöngén szopta a még
lankadt szerszámot, majd ütemesen gyorsította a mozdulatait. Mikor Leó már nem
bírta lefeküdtek a plédre és a férfi hátulról oldalról beléhatolt. Heves
mozdulatokkal kielégítette magát.
- És te, hogy szereted a legjobban? - kérdezte Julcsi
arcát cirógatva.
- Miért hoztál engem ide? - kérdezte a lány.
- Szeretkezni.
- Nem az esőházba, hanem Bécsbe.
- Kurvának.
- Te rendes fiú vagy, miért kereskedsz lányokkal?
- Mert a táncból nem lehet megélni! Az egész azzal
kezdődött, hogy ez a szemét kölcsönadott nekem és nem tudtam visszaadni. Akkor
ajánlotta fel ezt az üzletet. Már régen megadtam a pénzt, de megy az üzlet, hát
minek hagyjam abba?
- Tönkreteszel egy csomó lányt!
- Most mit hőzöngsz! Nem is olyan rossz ez.
- Neked. Te biztosan nem tudod, hogy milyen egy vén
kecskével lefeküdni? !
- Valóban nem, de nem ezekkel kell foglalkozni, hanem
a jóképű fiukkal. Az öreg csak munka.
- Ottó azt mondta, hogy ha megkeresem a neked
kifizetett pénzt, haza mehetek.
- Te soha az életben nem fogsz haza menni picim. Mire
megkeresnéd azt a suskát, már belejössz az iparba, bérelsz egy lakást, és hülyére keresed majd magad. Na mutassad, hogy még mit
tanultál. - Julcsi engedelmesen tartotta oda a fenekét a fiúnak és nagy
élvezettel imitálta a kielégülést, apró örömet szerezve magának, hogy ezzel is
becsapja a másikat.
Egy órát maradtak még. Leó megtanította a kislányt,
hogy miként szorítsa a melleit a péniszére, hogy olyan legyen, mintha a hüvelye
szorulna rá, meg beleültette oldalról. Ottó már türelmetlenkedett, végül
megnyomta a dudát.
Hazafelé szótlanok voltak. Leó simogatta a combját, ő pedig csendben tűrte. Gyűlölte a férfit, mert belesodorta
ebbe a helyzetbe. Ha anyjára gondolt könnybe lábadt a szeme.
Mikor megérkezett, gyorsan le kellett tusolnia,
sminkelt aztán a színpad. Már unta, hogy minden este ugyan azt a műsort adja
le, de napközben túl fáradt volt, hogy kitaláljon valami újat. Legnagyobb
sajnálatára vacsora után Leó ment vele. Undorodva csúszott be mellé a takaró
alá, és gépiesen szeretkezett vele. Csodálta szexuális éhségét, de nem tudta
vele élvezni. Reggel ötkor végre megfordult a férfi és elaludt. Szinte azonnal ő is mély álomba zuhant, és
csak tíz órakor ébredt arra, hogy Leó becsapja a fürdőszobaajtót.
- Á fölébredt a kis hercegnő. - gúnyolódott vele,
aztán odahajolt hozzá és szájon csókolta.
- Itt van egy pár százas. Hozzájárulás a
hazameneteledhez. Tedd csak el valahova. - Julcsinak ravaszul csillant meg a
szeme, és visszaadta a pénzt.
- Nem fogadhatok el külön pénzt. Ha nekem szánod add
oda a főnöknek, majd ő beteszi nekem a bakba. - Leó vállat vont és elrakta a
pénzt.
- Egy hónap múlva elviszlek egy klassz
buliba, addigra szépüljél meg. Megmondom Ottónak, hogy küldjön szoláriumba,
mert semmi színed nincsen. Na viszlát kicsim! - mondta, majd megint szájon
csókolta és elment. Julcsi fáradtan zuhant vissza a párnák közé, de mielőtt
újra elaludt volna, bejött Ottó.
- Hallom jó kislány voltál, és nem fogadtad el Leó
külön pénzét. Fürödj meg, elmegyünk, és veszünk neked egy nagyestélyit.
- Úri vendégem lesz?
- Okos lány vagy te. - nevetett a főnök.
- Jövő hét vasárnap egy miniszterhez vagy hivatalos.
- Egy szabadidő ruhát is kérek. A régi már megy
széjjel.
- Megkapod, de igyekezz, mert most érek csak rá.
Julcsi egy negyed órát állt a zuhany alatt, mire
életet tudott verni magába. Nem áruházba mentek, hanem egy elegáns szalonba,
ahol szebbnél szebb nagyestélyik voltak. Julcsi végül egy vörös selymet
választott ki mély dekoltázzsal, és a hozzáillő cipővel és bizsukkal. Mindet
gyönyörűen becsomagoltattak, aztán beültek a kocsiba és hazaindultak.
- És a szabadidőruha? - méltatlankodott a lány.
- Nagyon drága volt a nagyestélyi. - felelt a főnök.
- Megígérted! - toppantott a lábával Julcsi.
- Mondtam, hogy meg fogod kapni, csak nem most!
Elkések egy fontos megbeszélésről. - Julcsi majd föl robbant a méregtől, de nem
szólt többet. Mikor visszaértek, fölment a szobájába, és becsapta az ajtót,
aztán lefeküdt aludni.
Este mikor sminkelt, felment hozzá a főnök és az ágyra
dobott egy csomagot,
- Itt van a szabadidőruhád. Látod, hogy nem csaptalak
be. - Julcsi elszégyellte magát egy pillanatra és kibontotta a csomagot
gyorsan. A legolcsóbb távolkeleti gyártmány volt.