Rokkó finom csókot lehelt a vállamra, szokása szerint, miután szenvedélyünket csillapítottuk, majd mögém bújt, és finoman simogatta a hátamat. Lee-Geáéknál még csak most csukódott az ajtó.

- Na, kezdődik a műsor – kuncogott bele hajamba kedvesem.

- Remélem, segített a továbbképzés – suttogtam. Odaátról halk beszélgetés hangzott, aztán megnyikordult az ágy. Geo-Miny hangját hallottuk.

- Mit mond? – kérdeztem, mert a kínai még mindig kínai volt nekem.

- A hülye, megkérdezte, hogy akarja Gea.

- Az miért hülyeség? – néztem vissza vállam felett.

- Elmondtam neki, hogy pontosan, hogy szereti. Kápráztassa el. Csak tudnám hová lett a magas fokú kínai szexuális kultúra? – morgott csendesen kedvesem.

- Gondolom, elsöpörte a kulturális forradalom, meg a kommonizmus – vontam vállat, és úgy éreztem magam, mint aki kukkol.

Közben Gea hangját lehetett hallani, majd a zihálását.

- Okos kislány, kinyalatta magát – bólintott Rokkó, keze fenekembe markolt, éreztem, kezd felizgulni. Nem tudtam eldönteni, újra engem kíván, vagy felrémlettek Geával töltött órái.

Odaát lassan, ütemesen mozgott az ágy. Miny próbálta nyújtani a gyönyört, és életében talán először figyelt oda igazán kedvesére. Ismét Gea hangját hallottuk. Rokkó készségesen fordított:

- Azt mondja, hogy erőseben dugja hátulról. Szegény Miny szerszáma nem lehet valami óriás – hátranyúltam, és megfogtam az övét.

- Bezzeg ez – nevettem, ő pedig élvezte markom melegét.

Odaát elszabadultak a szenvedély hullámai. Gea egyre hangosabban nyögdécselt, aztán elragadta az extázis, és már nem érdekelte, hogy haljuk e, vagy sem. Sikítozva elélvezett. Majd Miny remegős hangját hallottuk.

- Arra kéri, feküdjön a hátára – súgta fülembe Rokkó. Gyors, ütemes nyikorgás hallatszott, aztán Miny torkából is felhangzott a rekedt kiáltás, és elélvezett, gondolom nagyokat lökve kedvesén. Pár perc csend borult a két szobára, majd Miny mondott valamit. Rokkó a szakállába kuncogott.

- Mi? – kérdeztem.

- Azt mondta, hogy igaza van az olasz kurafinak, ez így szenzációs.

Egy darabig vihorásztunk még, aztán egymást átölelve elaludtunk.

A hátizsák nyomta a vállamat, a köd, szokás szerint, belekúszott a ruhámba, éreztem, ahogy vékony cseppjei végigcsorognak a melleimen. A szokásos hajnal volt, csak most nem csak kettesben kaptattunk a leskunyhó felé, hanem Gea és Miny társaságában, és én el sem tudtam képzelni, hogyan fogok felmelegedni majd. Visszanéztem, és láttam, hogy Gea feszülten figyel, hová lép. Szemei karikásak voltak az éjszakai élménytől, de arca boldogságtól sugárzott. Előre néztem ismét. Rokkó hátizsákja ott himbálózott előttem. Elfogott a puklykaméreg. Végre puha, meleg hátizsákkal megyünk a kunyhóba, és nem bújhatunk bele meztelenül szeretkezni. Megráztam fejemet, hogy elhessegessem magamból a buta gondolatokat, de megszédültem, és a fenekemre huppantam. Rokkó azonnal visszafordult, és felsegített.

- Fáj valamid? – kérdezte lehalkított hangon.

- Nem – tapogattam meg fenekemet, aztán most már figyelmesebben meneteltem tovább.

A kunyhóhoz érve besorakoztunk az ajtón. A professzor és a lánya már az üvegfal mögött ültek, és távcsövükkel szemlélték a tájat.

Szertartásosan üdvözöltük egymást, majd ők kimentek a két férfival, és pedig Geával elkezdtünk megszárítkozni. Ő szólalt meg elsőnek:

- Hallani éjjel okítás eredménye?

- Bocsáss meg, de nem lehetett nem hallani. Nagyot élveztetek.

- Lenni nagyon, nagyon jó.

- Hátulról is csináltátok?

- Meg oldalról, fekve.

- Azt mikor? – kérdeztem, mert akár hogy is számolgattam, az nem fért bele.

- Valószínűleg már elaludtatok.

- Meddig szeretkeztetek? – hökkentem meg.

- Kisebb megszakadásokkal hajnalig. Nem aludni cseppet sem bele. Végül neki már nem állni fel, csak élvezni ujjaitól kéjes vonaglásom.

Akkor ezért ilyen karikásak barátnőm szemei, gondoltam, és boldog voltam, hogy férje rákapott a szeretkezés ízére.

- És nem hiányzott Rokkó nagy szerszáma? – kérdeztem.

- Eszembe sem jutott – tódította – na jól lenni, elsőnél igen, de aztán rájönni, hogy férj szerszáma máshol dörzsölni, és az is jó. Másképp, de jó.

Átöleltem meztelen testét, amire még nem húzta fel a felmelegített ruhát, ő pedig vállamba fúrta fejét. Csodálatos varázslat borult ránk. Éreztem, tudtam, hogy ott, a karjaimban adta át nekem végképp Rokkót, miután megtalálta férjével az igazi boldogság útját. A tökéletes testi és lelki szerelmet.

Miután a fiúk is átöltöztek, én és Gea nekiláttunk főzni. Én a hozzávalókat aprítottam, Lee-Gea pedig sűrű levest főzött belőle. Cong Cong nem vett részt a női műveletekben, hanem tüntetőleg a férfiak közé ült, mint aki a főzést teljesen haszontalan dolognak tartja, hiszen ha éhes az ember, akár pár kekszet is bekaphat, ha muszáj. Első a tudomány, bár szerintem inkább szégyenlős volt. Bekanalaztuk a levest az ablak előtt ülve, hogy nehogy elszalasszuk Hármaskát és Baat. Végül Ötöske érkezett meg olyan tizenegy óra tájban. Miután megjelölte a területet, és belakmározott, tovább állt. Cong Cong ügyes rajzokat készített róla. Szemfoltjairól külön. Ezek alapján lehetett őket beazonosítani. Elővett egy nagy albumot, és a fényképek alapján kikereste Ötöske adatlapját, és mellé ragasztotta a rajzát.

- Mennyivel gyorsabb lenne számítógéppel – súgtam oda Lee-Geának. Cong Cong, bár milyen halkan is mondtam, meghallotta.

- Ide nem lehet gépet hozni. Nincs áram, és árt neki a nedvesség. De, ha hazamentünk, az egészet átvezetem egy adatbázisba, kiértékelem, és továbbítom a pekingi egyetemre, és a világ több városába is, ahol érdeklődnek a program után.

Tulajdon kép most, először szólt hozzánk. Hangja kissé férfias volt, de kellemes. Tökéletesen beszélte az angolt. Ő volt az első kínai, aki nem törte ezt a nyelvet. Beszéd közben szeme megtelt érdeklődő csillogással, értelemmel, de aztán visszaburkolózott csendes magányába. Sajnáltam, még szívesen társalogtam volna vele.

A három férfi, miután az anya panda és kölyke nem jelentek meg délután egyig, vették a puskát és elindultak körbenézni. Két óra múlva tértek vissza. Rokkó szomorúan ült le mellém. Fejét rázva mondta:

- Nyomuk sincs.

Elgondolkodva néztem rá, aztán kiböktem:

- Hármaska sérült, lehet, elbújt valahová.

- Nem -, rázta meg a fejét kedvesem – ismerem az összes búvóhelyét, egyiken sem találtuk.

- Akkor, lehet, hogy veszélyesnek érezte a környéket, és odébb állt – vontam vállat. Kedvesem úgy nézett rám, mint aki most lát először. Arca elvörösödött, szája, a méregtől vékony csíkká keskenyedett. Tudtam, kíméletlenül meg fogom kapni butaságomért a magamét. A pandák nem hagyják el soha a területüket. A nőstény soha. A hím területe foglalja el pár nőstényét.

- Mit tanultatok ott a Sorbonon? – sziszegte a foga között. – A pandák csak akkor hagyják el a területüket, ha viszik őket. Hmm, a nagy tudó…- harapta el az utolsó mondatot, mivel Cong Cong érdeklődve figyelte a kioktatásomat, aztán megszólalt:

- Nincs teljesen igaza professzor Mizetti. Vannak esetek, mikor egy nőstény a jobb élelem lehetőségért kibővíti a területét, aztán át is szokik az újra. Miért ne tehetné meg a kölyke védelmében ezt? Bár, valószínűleg, bármily furcsa, de ehhez túl népes itt a populáció. Legrande kisasszony csak hangosan gondolkodott – fejezte be, és mielőtt rámosolyoghattam volna kedvességéért, már vissza is vonult csendes magányának álarca mögé.

A délután többi része csendesen telt. Rokkó, egy negyed óra múlva békülékenyen nyúlt kezem után, én pedig nem tudtam rá haragudni, hisz részben igaza volt. Elhatároztam, hogy amint kettesben maradunk, megmondom neki, hogy máskor ne mások előtt okosítson ki, de megelőzött. Mikor Cong Cong kiment az árnyékszékre, oda súgta.

- Ne haragudj, nem rajtad kellett volna levezetnem a bosszúságomat.

- Majd, még visszakapod – mondtam, és megszorítottam a kezét.

Épp Li Xiong professzor kiselőadását hallgattuk a bambuszerdők kiirtásának globális kárairól, mikor az anyamedve és kölyke végre megjelentek a tisztáson. Csodálatos látvány volt. Hármaska ugyan húzta a lábát, de azért jól voltak. Rokkóra néztem, majdnem sírt örömében. Tudta, éreztem, hogy ezért a két állatért, akár meg is halna, és valami megmagyarázhatatlan, rossz érzés lett úrrá rajtam egy pillanatra, de aztán győzedelmeskedett rajtam is a viszontlátás öröme.

Mikor elmentek Lee-Ges és én ismét nekiláttunk főzni. Cong Cong oda-oda nézett, de ismét nem vett részt a női munkában. Megvacsoráztunk, aztán lefekvéshez készülődtünk. Először is vizet forraltunk, majd a három férfi kiment, hogy lemosakodhassunk.

Zavart, hogy Cong Cong teljesen magába zárkózott. Éreztem, tudtam, hogy mássága miatt van ez. Biztosan sokan bántották már, és szégyelltem, hogy először én is külseje alapján ítéltem meg. Levettük mindhárman felső ruházatunkat. Ahogy gondoltam, Cong Congnek alig domborodtak a mellei, sőt mellkasán pár szál szőr sörtéi is kiütköztek. Látszott, hogy ki szokta húzogatni. Hasa férfiasam lapos volt, de aztán előre hajolt, hogy bevizezze magát, és végre találtam benne valami szép, nőies lágyságot. Oldalba löktem Geát:

- Nézd, milyen szép háta van!

Cong Cong felkapta a fejét.

- Gondolod? – kérdezte, és éreztem, hogy sikerült lerombolnom magányának falait.

- Nem csak gondolom, hanem látom is.

- De, tényleg. Hát nagyon szép nőieseses – helyeselt Gea is. Nevettünk tört angolságán.

- A barátnőmön kívül ezt még senki sem mondta – panaszkodott Cong Cong

- Mert magadba fordulsz, nem engeded közel magadhoz az embereket – mondtam ki őszintén.

- Ha Te is így nőttél volna fel, mint én, akkor Te is tudnád, hogy a legjobb barátod magad lehetsz – szomorodott el ismét.

- Én legszívesebben nem egyedül tölteném el az éjszaka, hanem bennem férjemmel – bosszankodott Lee-Gea.

- Én meg egy hálózsákban Rokkóval – mondtam. – Tényleg, neked nem hiányzik a barátnőd?

- De, de fog is. Összeállt egy évfolyamtársával. Férfi – nagyot sóhajtott, aztán csendesen megkérdezte – Milyen férfival?

- Nem tudom a különbséget, én meg nővel nem voltam még – mondtam.

Lassan oda került a sor, hogy alulról is megmosakodjunk. Lee-Geával felvettük a hálóingünket, és letoltuk a bugyinkat, hogy, miután megmosakodtunk, kimoshassuk. Cong Cong csak állt ott.

- Miért nem öltözöl te is át? – kérdeztem.

- Pizsamát hoztam.

- Na es, láttunk már olyat – legyintett Lee-Gea.

- Ilyent még nem – pirult bele Cong. – Hermafrodita vagyok.

Ledöbbentünk egy pillanatra, de aztán én léptem. Felakasztottam egy plédet a kályha melletti szárítóra, és mögé álltunk Geával, míg ő megmosakodott. Először még meg is fordultunk, de aztán győzött a kíváncsiság, és óvatosan meglestük. Szép, fodros nagyajkú puncia fölött csökevényes pénisz lógott.

- Miért nem operáltatja le? – súgtam oda barátnőmnek. – Egy kis hormon, és teljes értékű nő lehetne.

- Kínában ilyesmi? Hol élsz Te? – kérdezte barátnőm.

- Megcsináltathatnám az USÁ-ban, de a hormont életem végéig szedni kéne. Azt itt nem lehet beszerezni – húzta el a plédet Cong Cong. Ott állt előttünk teljesen csupaszon. Belevörösödtünk a lebukásba. – Az is a baj, hogy ám nagyon szerettem, mikor a barátnőm szopogatta. Nem áll fel, de érzékeny. Jó veletek, teljesen nyílt lehetek. Köszönöm, de most már öltözzünk, mert a pasik is le akarnak feküdni.

A pléd jószolgálatot tett, amíg a férfiak is lemosakodtak, aztán mindenki bebújt a hálózsákjába, sajnos mindenki a sajátjába. Rokkó azért átnyúlt hozzám, és simogatta a hátamat. A szobát halvány fénnyel vonta be a kályhában pattogó tűz. Nehezen aludtam el. Fejemben kavarogtak a gondolatok. Rokkó első kirohanása ellenem, Cong Cong különlegessége, a pandák. De, leginkább a szeretkezés hiánya nem hagyott aludni. Aztán nagy nehezen rám telepedett az álom.

Az éjszaka közepén hatalmas dörrenés rázta meg a környéket. A fákra telepedett, alvó madarak hatalmas zajjal lökték magukat a magasba. Döbbenten ült fel mindenki a halvány fényben.

- Taposó akna – mondta Li Xiong.

- Taposó akna? – kérdeztem döbbenten.

- Igen, az anyaállat elpusztul tőle, a kicsit pedig el lehet vinni – ugrott fel Rokkó.

- Ne menjen, barátom sehova – nyúl karja után a professzor. – Ha akna volt, már nem segíthetünk.

- De, a kölyök – makacskodott kedvesem.

- Már a zsákban csücsül. Majd reggel megnézzük, és kihívjuk a felügyeletet. Ne lövesse le magát értelmetlenül. Rokkó erőtlenül feküdt vissza. Éreztem rajta a tehetetlen dühöt.

- Bár neked lett volna igazad – fordult felém. Átnyújtottam neki a kezemet. A kis házra pedig rátelepedett a gondterheltséggel teli csend.

Folytatása következik

Vissza a kezdőlapra