A közeli közérben vettek egy üvegpezsgőt, és azért
is megünnepelték a gép elkészültét. Aztán beültek a gépbe, és nekiláttak a
dolgok átismétlésének.
- Ez itt az időkapcsoló – mondta a professzor.
Beállítom a 100 éves szakaszokra. Akár meddig előre mehetsz vele, azt rád
bízom, hogy vissza jössz-e kétezer év múlva. Ha állítani akarsz rajta, nyomd be
az időkapcsoló digitális órájának a „Time” gombját, és az adott idő vallumban tartózkodás idejét beállíthatod. Én egy napot
adok egy-egy idősíkra – Crosby bólintott.
- Megérkezni mindig erre a pontra fogsz, 2000
magasságba, kivéve, amikor visszajössz. Akkor a gép pont itt fog megjelenni.
Remélem egy-két nap alatt, nem fogják eltüntetni a labort.
Annyi napot leszel távol, ahány napig kóborolsz az
idősíkokban. Mindent megértettél?
- Hát persze, mindent ezerszer átvettünk.
- Ha kiszállsz a gépből, ne felejtsd el beállítani
a beszálló érzékelőt. Ez akadályozza meg az időgépet abban, hogy otthagyjon, ha
lekésnéd a 24 órás időtartamot, az ajtót pedig
blokkold.
- Persze, nekem sincs kedvem valami nukleális háború után terepen maradni – nevetett Crosby.
- Vigyázz magadra! Te vagy talán az emberiség
utolsó reménye. Mikor akarsz indulni?
- Reggel nyolc? Muszáj egy pár órát aludnom.
- Persze - mondta a professzor, és látszott rajta,
hogy csalódott.
- Walter. Ugye ellátod a
macskáimat, amíg vissza nem jövök?
- Hát, persze. Menj és látogassad meg őket! – Crosby pedig beszállt a liftbe és felment a 39.-re. Ott
lakott. Kinyitotta az ajtót, és belépett a lakásba. A három cica rohant is
hozzá, és egymást lökdösve törleszkedtek hozzá. A férfi leguggolt hozzájuk, és
szeretet teljesen simogatta őket. Bement a fürdőbe, benyomta a medence
mikrofonjának a gombját, és belediktálta, hogy milyen magas, és hány fokos
legyen a víz. Ételt vett ki a hűtőből a macskáknak, meg tejet, magának pedig töltött egy pohár vörösbort, levetkőzött, és
belecsobbant a vízbe. Nem tudhatta, hogy hány nap múlva lesz ilyen élvezetben
része. Fél óráig ejtőzött, aztán megtörölközött, és lefeküdt aludni.
Reggel frissen, és üdén érkezett meg a laborba. A
professzort már ott találta.
- Feltöltöttem a hűtődet is. Félévnyi kaja és ital van
benne. Fegyver is van, de azért egy ősödet se irtsad ki vele! – Walter Batler izgalmi állapota a
tetőfokára hágott.
- Jó, öreg cimbora, azért ne most kapj infarktust!
– nevetett Crosby – Nem neked kell a vásárra vinned a
bőrödet!
- De én fogok itt megőrülni a kétségek között!
Beszéljük meg, hogy holnap visszajössz nyolcra.
- Jó. Az úgy is 2400 év. Az alatt, csak kiderül
valami – mondta a férfi, és rajta is elhatalmasodott az izgalom. Bár Mimi cica
visszajött a múlthéten, de eléggé megviselte az utazás. A professzor odalépett
hozzá, erősen megrázta a kezét, majd teljesen elérzékenyülve borultak egymás
nyakába, és hosszú percekig csak lapogatták egymás hátát.
Végül Crosby beszállt a
gépbe, bekötötte magát, aztán pontosan 8 óra 00- kor megnyomta az indító gombot,
és elindult élete nagy kalandjára.