Széllel szemben

Elsodort mellőlem az élet vihara,
Te kegyetlen voltál, én mostoha.
És most újra együtt tapossuk az utat,
Nem firtatja egyikünk sem a zord múltat.

Nem emeltél föl magadhoz, én sem tettem,
Lelkem mélyéről szakadt fel új szerelmem.
A szemrehányásokon rég túl vagyunk már,
Kettőnkre ragyogott egy új, még szebb nyár.

Használjuk hát föl ezt a rövidke kis időt,
Hisz oly kicsire fogták az emberöltőt.
Gyere velem, kapaszkodj a két kezembe,
Őrült fejjel szaladjunk a széllel szembe!