Kutass agyadban!

Üres agyamat kiforgathatom,

Nem maradt más csak egy gondolatom.

Miről is szól, magam sem tudhatom,

De lassan testet ölt a papíron.

Fejemből kezembe csordogálnak,

Betűkké, szavakká összeállnak,

És mikor kinyitod a vízcsapot,

Ömlik belőled a gondolatod.

Rohannak előtted a mondatok,

És örülsz, ha van időd leírnod,

Mert lassú a kéz a gondolathoz

Érzed, hogy gyarló vagy az íráshoz.

Aztán ismét kiürül a csésze,

Kutass ismét agyad szögletébe,

Ha írni akarsz úgy se lesz béke,

Kezdj hát bele egy újabb mesébe.