Veled

Hajadba ősz szálak vegyülnek már,

Gondok, bajok hírnöke ként jár már.

Kéz a kézben állunk az életben,

Így gyötrődünk az emberi létben.

De hátunk mögött tombol még a nyár,

Tudom, majd az ősz után, a tél vár,

De, Te csak emlékezz a tavaszra,

És kacagjál csak a gondra, bajra.

Nevessünk együtt, és majd meglátod,

Lelkedben a bimbózó virágot,

Szerelmünk égő kis lángocskáit,

Mely a sötétben is úgy világit.

Átmelegíti majd szép testünket,

Egymásban találjuk örömünket,

Nem törődünk már a zord téllel,

Megöljük a boldog szerelemmel.