Leticia Allemand

Mélytengeri csepp

Mélytengeri cseppként olvadok az éjben,

Ha itt vagy velem, tudom, nem kell félnem

Gondolatom hozzád száll a szélben,

Érted, általad kell most már élnem.

Ha nem ölel karod, elveszek a létben,

Nyáron is kóborlok a jéghideg télben,

Tavaszi, rút vihar megöli a fákat,

És az ősz csupa érthetetlen, bősz bánat.

Ha itt vagy velem, lábad nyomát lépem én,

Szavad hűsítő italát megint szeretném,

Érintésed felmelegít, ha még fázom,

És karjaidban utolér a szép álom.

Mélytengeri cseppként olvadok a létben,

Ha itt vagy velem, tudom, hogy kell élnem

Maradj velem, és én oda adom néked

Egész önmagamat, nem kell neked kérned.

(Budapest, 2012. január 23)

Vissza a Szerelmesköny főoldalára