Azt hiszem, nem írok már több verset,
Mert hallottam, hogy egy lány szenved,
Ráborították az élet összes szennyét,
Egy „versíró” keseríti meg az életét.
Azt hiszem, nem írok már több verset,
Mert a lány oly sok csatát elvesztett.
Rút, mocskos szavak áradatában
Lassan a düh is meghal a lányban.
Azt hiszem, nem írok már több verset,
Mert sok munkámat, most tönkretettek.
De, mégis a barátságunk a lánnyal,
A bajban is egyre jobban szárnyal.
Mért mondom, hogy nem írok több verset?
Mert egy őrült fekete képeket festett?
Nyújtom a kezem a lány kezéért,
Harcoljunk együtt az igaz versért!