Esik

Cseppek hullanak fáradt, szép arcomra,

Esernyők alól néznek furcsán duzzogva.

Mossa az eső hátamat szép csendesen.

Néma boldogság költözik a szívembe.

Langyos, nyári zápor olyan, mint a mámor.

Mossa lelkemről az összes régi, rút port.

Fájdalmat, csalódást, kihűlt barátságot,

Mindent, és mindenkit ki manapság bántott.

Átázok teljesen, hazafelé futok,

Forró italra, és jó szavadra vágyok.

Halk zene mellett egy nagy beszélgetésre,

Hatalmas, szenvedélyes szeretkezésre.

Utána nyugodalmas, édes álomra,

Hogy fejed hajtsd békésen a vállamra,

Szerelmes szemekkel vigyázz az álmomra,

Ez a nyári zápor tisztító hatalma.