A hetedik szoba

Agyam útjain kalandozva, várhoz értem én

A tündérek várához, mely mégis csak az enyém.

Mondták, rakjak rendet szépen mind a hat szobában,

De a hetediknek álljak meg az ajtajában.

És végig jártam életem mind a hat termét,

Az elsőben megtaláltam gyermekkorom éveit,

Apám és Anyám óvó ölelésének ízét,

Melyről akkor azt hittem, hogy majd örökre megvéd.

A második, a második a kamaszkoromé,

A lázadás minden ellen, ami a hatalomé.

Anyám szava most keménynek tűnik, arcul csapnak,

Konok kis szívemben az indulatok felcsapnak.

A harmadik szerelmeim halottas háza volt,

És találtam benne sok, sok szerelmes, régi szót.

Első csókok ízét, melyet feledni nem lehet,

Ügyetlen ölelést, mi akkor az égbe emelt.

A negyedikben halott Apám után kutattam.

De nem hallottam hangját, hiába kóboroltam.

Egy kép maradt csak utána, kedves, kósza álom,

Mint kopott régi némafílm a sárguló vásznon.

Ötödikben emlékeim foszlányát találtam,

Elfeledett játékokat, melyeket megkaptam,

És Nagyanyámat, ahogy a teknő mellett mosott,

És a szappanhab mögül, nekem meséket mondott.

Beléptem a hatodikba, de nem láttam semmit,

Jól tudtam, hogy ez a szoba a jövőmet rejti.

Nem láthatok belőle soha semmit, semmikor,

Mert tünékeny, mint ujjaim között a kék csillagpor.

Ott álltam a hetedik szoba ajtaja előtt,

És nem éreztem magamban annyi bűvös rőt,

Hogy megszegve a szabályt, ki ne nyissam a szobát,

Fel ne fedezzem félelmetes, hívó titkát.

Remegő kézzel kitártam hát a tiltott ajtót,

Mely mögött halálos félelmeim szobája volt.

És a tűzsárkány perzselve vetette rám magát,

Vas körmeivel, egyenesen a szívembe vájt.

A torkomnak estet, és lángnyelvével perzselt meg,

A halálomat akarta, vagy hogy őrüljek meg.

De mind hiába, mert megkínzott testembe Te élsz,

És kettőnk ellen hiába harcol a kegyetlen Félsz.

Még utoljára kíméletlenül a falhoz vág,

Majd lángoló testével az ablakpárkányra hág,

Kitárja rettentő szárnyait, és tovarepül,

Nem marad utána, csak elhamvadt, fekete űr.

Fáradtan felülök, hátamat a falnak vetem,

Lassan telik meg meleg fénnyel a zord terem.

Nem bántam meg, hogy ebbe a szobába is bejöttem,

Legalább a félelmeimet, Veled, legyőztem.