Üsd a dobot!

Ott ültél a hátam mögött dobolva, Önfeledten, boldogan szurkolva, A magyarokat éltetve hevesen, Magyarságodba híven szerelmesen. Üsd a dobot, üsd hangosan Bubik, Had hallatsszon fel az angyalokig. Hányszor játszottál teljes átéléssel, Elvarázsoltál színészi hiteddel, Elénk tártad hiteles szerepeiddel, Hogyan lát az író a szemeivel. Üsd a dobot, üsd hangosan Bubik, Had hallatsszon fel az angyalokig. Űzött a sorsod, a színészi pálya, Egy beszélgetés nyúlt az éjszakába, Mégis hazaűzött az autópálya, Nem tudtad, hogy így mész majd a halálba. Üsd a dobot, üsd hangosan Bubik, Had hallatsszon le az emberekig. 2004.11.29.