Álmodj!

Minden csöndes, a kedves valahol alszik,

Halk szuszogása idáig nem hallatszik.

Fáradt éjszakák izzadt forgolódását,

Felváltotta a szép, pihentető alvás.

Virágok között jársz, talán pillangót fogsz,

Vagy nevető szőke lányokkal kört táncolsz,

Vagy az égen szárnyalsz a titkot megfejtve,

Hogy nem vonz vissza a Föld súlyos ereje.

Már látom, ahogy hegybérceket ostromolsz,

Vagy rég látott halottat örömmel csókolsz,

De megszűnik a csend és hallom panaszod,

Már ismét rosszul kezdődik a napod.