A Hold

Egyszer volt, hol nem volt,
Bekukucskált az ablakunkon a Hold,
Közelebb hajolt, mert kíváncsi volt,
Ilyen szerzet ez a Hold.

Mit látott hát az ablakon át?
Karokat, lábakat, kipirul arcokat,
Kegyetlen, vad, szerelmi csatározásokat,
Gyűrött lepedőn megvalósul álmokat.

S mikor tovább haladt az égen a Hold,
Kerek képe csupa pirosság volt.