Megértő Szerelem

Vádló szemed szemembe vág,

Megbántottalak, az én hibám.

Rajtad töltöttem ki haragomat,

Bánatod elönti szép arcodat.

Bocsáss meg! Mondanám, de a dac még

nem engedi agyamat működni.

Érzem, Te is bántót mondasz mindjárt,

Tervezgetem hát a visszavágást.

De, Te hozzám lépsz, arcom simítod,

Kérdezed, ki, hol, és mivel bántott?

Szememből lecsordul a hálakönny,

Nem telepedett közénk a közöny.

Jó bort töltesz egy pohárba nekem,

Majd elmesélem mi történt velem.

Vigasztalón fogod a kezemet,

Lelked megérinti a lelkemet.

Aztán csak ülünk komoly-csendesen,

Az a lényeg most, hogy itt vagy velem.

Senki sem érthet így kedvesem,

Mert Te vagy a „Megértő Szerelem”.

/Budapest, 2006. szeptember 4./