Szemeid

Szemeid

Álmosan néznek szemembe.

Még nem érted, hogy kerültél e létre,

Még álmaid léptében jársz,

Szelíden a jobb világra vársz.

Szemeid

Tiszán ragyognak a víztől

Talán egy másik pasas néz a tükörből,

Kezedben meg-megáll a borotva,

Mikor orrodhoz eljut a kávé illata.

Szemeid

Tétován néznek a külvilág felé.

Karomba taszít még a város hangos zaja.

Csókot lopunk a rohanó időtől,

Majd elszakadtál lakásunk öléből.

Szemeid

Nem látják megkínzott alakomat,

Máshol jársz, nem láthatod most arcomat.

A város elnyelt mély gyomrába,

Egyedül ülök most a szobába.

Szemeid

Fáradt boldogsággal néznek rám,

Mint minden este megérkeztél hozzám.

Az étel illata megcsapja orrodat,

Szelíden simogatod arcomat.

Szemeid

Mohón, vágyakozva ragyognak rám.

Mikor este odabújsz szeretni hozzám.

Lángol a testünk, és a lepedő-tánc

Újra eggyé olvasztó varázs.

Szemeid

Bágyadtan tekintenek rám,

Mikor álmosan nézel a párnádról rám.

Már húz az álom magával,

De még maradsz, hogy láthass.

Szemeid

Zárva, arcodról a gond már eltűnt.

Szeretem nézni álmaid gyors suhanását.

Megigazítom most párnámat,

Behunyom szememet, Téged látlak.