Szenvedély

Újra ránk borul az éj,

És ránk tőr a szenvedély.

Szám a szádra mohón forr,

Szürcsölgetlek, mint egy jó bort.

Kezem bőrödön vándorol,

Két karod mohón átkarol.

Érzem, férfiasságod

Feszíti a nadrágod.

Tépjük egymásról a ruhát,

Folytatjuk a kézimunkát.

Ujjaid kutamba mélyednek,

Beljebb, beljebb, így kérlek.

Aztán testedet lábam öleli át,

Megremegtetjük az éjszakát.

Te csak bennem élhetsz most,

És én csak általad létezhetek.

Mikor a kishalálból ébredünk,

Érezzük, hogy együtt lélegzünk.

Kezed a kezembe pihen,

Oly boldog most a szívem.

(Budapest, 2006.12.18)