Csillagpor

Mintha csillámporral vonna be két kezed,

Csak neked és általad létezek.

Lelked kútjából iszom minden nap,

És lelkemből én is megitatlak.

Álomvilágban úszik a létünk,

Elvarázsolsz mikor egymáshoz érünk.

Újjászületve lépünk a reggelbe,

Nevetve rohanunk az estébe.

De, ha már egyszer nem lennél többé,

A csillámpor szétfoszlana köddé.

És szomjam olthatatlanná válna,

Nem tartoznék már ebbe a világba.

/Budapest, 2007.04.03/