Furcsa Nyár-köszöntő

Megdermesztett az élet kegyetlen zordsága,

Ráborultam az élet sírjára.

Kezemben élő virágot tartok,

De én már teljesen halott vagyok.

Kiszáradt, halott már a nyári rét,

Nem látni többé cikázó pillét,

Nincs madárdal, szürke a bús világ,

Talán nem is nőhet már több virág.

De hideg testemben lelkem tüze,

Lávaként forrva, kitörni készül,

A rút szürkeség menekülne már,

Újra virágba borul a határ.

Üdvözölve légy, Te gyönyörű Nyár!

(Budapest, 2007.05.14.)