Szerelem szárnyán

Az éjszaka lassan behunyja szemét,

És a Nap kinyújtja felém szép kezét.

Az arcod még kispárnádon pihen,

De már érted dobban meg a szívem.

Behunyt szemem mögött tisztán láthatlak,

Érzelmeim oly szabadon áradnak.

Aztán megérzem kezedet arcomon,

Megpihen combod remegő combomon.

Elragad minket a szerelem vad lova,

Az ölelés szárnyas pegazusa.

Tested és testem eggyé összeolvad,

Szívünk, lélegzetünk egy ritmust ad.

Még toljuk a kéj minden édes percét,

Még élvezzük a másik vonagló testét,

Aztán utolér minket a kishalál,

Megpihen testünkön az első napsugár.

(Budapest, 2008. 02. 17.)