Szaladnak a felhők

Mint gondolataim, úgy szaladnak a felhők,

Fény - árnyban úsznak az erdők és a mezők.

Gondolataim hol nálad hol máshol járnak,

Úgy örülnék már a meleg, tomboló nyárnak.

De kezeimet még hidegre csípi a tél,

Arcomat pirosra fújja a tomboló szél,

A napsugár hol előbújik, hol eltűnik,

Bús szívemből a felhők a tavaszt elűzik.

Sietek hozzád haza, a jó langy melegbe,

Reszketve bújok majd bele az öledbe,

Elfeledem majd az időt téged ölelve,

Nem gondolok többet a szaladó felhőkre.

(Budapest, 2008.02.27.)