Kéz a kézben

Kezem kezedet kutatja,

S mikor rátalál megfogja.

Ujjaim ujjaidat öleli,

Tenyerem tenyeredben fekszik,

Így talál ránk a mély álom,

Repülünk szép tündérszárnyon.

Sosem látott tájakat látva

Rohanok veled a világba.

Kezed mozdul a kezemben,

És őrjöngve elönt a szerelem.

Hevesen öleljük egymást,

Kéj marad utánad, nem más.

Majd nyíló virágok közt járunk,

Selyem pázsiton lép a lábunk,

Nem takar el semmit az árnyunk,

Szivárványt teremt a vállunk.

Megfordulsz, elengeded kezem,

És megfagy, kihűl a szívem.

Hóval fedi be a vihar álmom,

Jégszoborként kell benne állnom.

De hátamhoz ér most a hátad,

Szívem utat enged a nyárnak.

Érzem ismét szíved melegét,

Lelked, tested hű szerelmét.

(Budapest, 2008. 04. 22.)