Minden perc nélküled

Minden perc nélküled, maga a bánat,

Mikor jeges széllel van vége a nyárnak,

Mikor már anyókák templomba nem járnak,

Otthon a melegben, a halálra várnak.

Minden perc nélküled maga a sivárság,

Mikor érzed többé sosem várnak rád,

Mikor apókák többé nem vágnak fát,

Megdermedt testük befogadta a halált.

Minden perc nélküled maga a fájdalom,

Mikor tudod, hogy már nem rólad álmodom.

Mikor frissen szült anyát rázza a fájdalom,

Mert gyermekét elragadta az örök álom.

De, minden perc veled, maga a boldogság,

Mikor tudod, hogy őrült éjszaka vár rád.

Mikor kisgyermek dobja anyjának a labdát,

És mosolyuk visszatükrözi a szivárványt.

Hát ne hagyj magamra, csak ha nagyon muszáj

Mert összeomlik nélkülünk az egész Világ.

(Budapest, 2008. 04. 27.)