Az éjszaka szeretője

Mikor, az Új Hold rám köszön az ablakon át,

Szememet csillogón kinyitva bámulok rá.

Mikor a hideg fény beteríti szobám,

Csodálva nézek a Holdra az éteren át.

Magukkal ragadnak a fényes csillagok,

Boldogan érzem, hogy csillagporból vagyok.

Ezer galaxison át repülök, mint angyal,

Üstökösként érkezve meg, röpdöső szárnnyal.

Betakar az éjszaka bársonyos, mély kékje,

Úgy érzem, nem enged el többé édes fénye.

Ha vele maradok, tudom többé nem láttok,

Az Éjszaka szeretőjén halál az átok.

De, Te itt vagy mellettem, és két kézzel húzol,

Szíved a lelkemért vadul, ádázul harcol.

És mikor a hajnal első sugara rám vetül,

Minden megint rólunk szól, és a szerelemről.

(Budapest, 2008. 05. 05.)