Szárnyaszegett angyal

Az út porában feküdtél, mint szárnyaszegett angyal,

Vörösen izzott az út pora, mert összetört az aszfalt.

Senki sem állt meg, rohantak tovább a hosszú úton,

Szemükben a közönyösség kíméletlen monoton.

Odaléptem hozzád, megfogtam két tépett szárnyadat,

És te hálás szemmel fordítottad felém álladat.

Szemedben ragyogott a hála, és a szerelem-tűz,

Tudtam e találkozás minket örökre összefűz.

Most együtt szárnyalunk a szerelem szárnyán az égen,

Csak veled és általad sikerült igazán élnem.

De ha egyszer nem lennél, én feküdnék az út porában,

És biztosan elvesznék az Élet nagy forgatagában.

(Budapest, 2008. 06. 16.)