Meghalt az ősz

Búcsúzott a nyár, beköszöntött az ősz,

Mely egy kedves férfi karjaiba űz.

Aranybarna levelek hullásával,

Szenvedélyünk bevont újra a nyárral.

Csalón tőrt rám a vénasszonyok nyara,

S nem gondoltam a téli alkonyatra.

Két karod ölelt, és nyár-meleg tört rám,

Elidőztél méhem virág illatán.

Két szemed tükrében hűsítőn fürödtem,

Bőrödet nyalva gyümölcsöket ízleltem,

Melleden fekve kitárult a határ,

A gyönyör pedig énekelt mint a madár.

De lehullott az utolsó levél is már,

Alakod is elmosódott emlékké vált.

Elmentél és veled ment a késői nyár,

Meghalt az ősz, és szívemben csak a tél jár.

(Budapest, 2008. december 10.)