|
Szürke képernyő előtt ülve
Néztem egy filmet, mint bármikor.
Peregtek a filmkockák sorban,
Egy unalmas délutánt hozva.
Egyszer csak egy fiatal ember,
Színessé tette a képernyőt.
Mert játszottál, mert éltél nekünk,
Mienk volt a csillogó varázs.
Álmom zaklatott lett miattad,
Fekete tüzű szemed láttam.
Barna hangod hozzám suttogott,
Tehetséged fénylőn sugárzott.
Színész üstökös voltál, tudom,
Szerelem lett ez a vonzalom.
Mert játszottál, mert éltél nekünk,
Mienk volt a csillogó varázs
Mily szép a tineger szerelem,
Csillogó, tünékeny hópehely,
Nemesebbé teszi a szívedet.
Ez is ily rövid szerelem volt,
De minden filmed csak erről szólt.
Mert játszottál, mert éltél nekünk,
Mienk volt a csillogó varázs
S most itt állok, és fáj a szívem.
Szép szemed lezárva, szád nem szól,
Nem tanítja a verset, néma.
Nem lesz több gyermek a „ Cimborád „
Nem vár rád a színpad se többé.
De aki látott valaha is,
Megőrzi a csillogó varázst.
Juhász Jácint emlékére élt: 1944.- 1999. Jan. 9.
Lukácsné Németh Mária
Budapest, 1999.01.15.
|
|
