Ismét bennem jársz

Feküdj a keblemre kedvesem,

Ölem még tőled fénylik nedvesen,

Bőrömön, mint tétova árnyék,

Megbotlik a holdfény-játék.

Ujjaid matatnak csendesen

Utat keresve szenvedélyednek,

De már elült az enyém, hallgat,

Oda sóhajtottam a kopár falnak.

Mégis, valami halott és él is,

Méhem mozdul, újra kér is.

Lábam nyílik, testem buja,

Legyél vad megint újra.

Ostromold ölem keménységeddel,

Hüvelyem majd minden csepped elnyel.

Újra és újra induljon a vad tánc,

Amikor éjszaka ismét bennem jársz..