Van helyem

Szürke eső mossa az utcát,
Lemosva a Világ mocskát.
Vele sírok, könnyem folyik,
Bánatom bele torkollik.

Siratom a szép, vidám tavaszt,
Ki én voltam, azt a kamaszt.
Siratom a tomboló nyarat,
Bimbózó szerelmünkön harmat.
Siratom a sokszínű őszt,
Puha lépteim levelek közt.

De könnyeim fátylán át látom,
Szürkeség múlik egy virágon,
Tél után még a tavaszt várom,
Van helyem még e Világon.

/Budapest, 2009.10.12./