Bucsi Lászlóra emlékezünk

Idősebb karnagy társaim és a szentzene minden lelkes híve szívesen emlékszik Dr. Bucsi László néhai pap karnagyra, aki most lenne 75 éves, de már nyolc éve a mennyei karokat vezényli.

A temetésekor osztogatott emléklap egy szentkép: a keresztet hordozó Krisztus, az Esztergomi Keresztény Múzeumban őrzött Hemessen festmény mása. Ennek hátlapján ott áll a három évszám, egy pap életének foglalata: született 1931-ben, áldozópappá szentelték 1954-ben, meghalt 1998-ban. Életének 67 esztendejéről azonban ezek az évszámok csak részben szólnak. Beszélnek mindenesetre a korról, melyben Istennek elkötelezett hűséges életét élte, melyben valóban a liturgia lánglelkű apostolaként vonta be a rábízottakat a kinyilatkoztatás szentzenében áradó megszólaltatására. Az emléklap emlékeztet arra is, hogy az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye nyugalmazott zeneigazgatója volt az elhunyt. És papi jelmondatát is megtaláljuk: „Én örömest hozok áldozatot, sőt magamat is föláldozom lelketekért."(2 Kor 12, 15)

Papszentelése után a Pesti Ferences Templomba helyezte főpásztora azzal a kifejezett szándékkal, hogy a lelkipásztori munka mellett – és annak eszközeként - az ott akkor már jónéhány éve megalakult kórusnak is vezetője legyen. A Liszt Ferenc Kórus 44 éven keresztül tanúsította atyjának rendkívüli tehetségét, mellyel a legnagyobbak miséit, oratóriumait, kórusműveit tanította és vezényelte. Mély hitéből fakadt minden zenei megnyilvánulása. Vezető zenekarok játékosai megtiszteltetésnek vették, ha vele muzsikálhattak, mindnyájan megérezték a transzcendenciára nyitott érzékenységét, melyben általuk máshol nem tapasztalt élményt közvetített. De a híveket is ellenállhatatlanul vonzotta minden jelesnapi vezénylése. Évtizedeken keresztül a nagycsütörtöki passió előadások gyűjtötték össze azokat a hallgatókat, akik Bach zenéjében kapcsolódtak a világ virrasztó imájába. Olyan sokan jöttek ilyenkor a templomba, hogy valóban „csak az oltáron nem ültek", de már alatta ott kucorogtak a máshol helyet nem találók. Ezrek érezték meg egy-egy H-moll mise vagy a Liszt misék különleges erejét is, mely az eget és földet egybenyitotta számunkra.

Ilyen gazdag örökséghez „köteles hűséggel" tartozunk. Valóban ma is, minden vasárnap rendszeresen zengjük a liturgiát, halála után immár új állomáshelyünkön, az eredetihez örvendetesen közeli Belvárosi Szent Mihály Templomban (az Angolkisasszonyok templomában, a Váci utcában). Minden évben rendezünk „In memoriam Bucsi László" hangversenyt halála évfordulóján, általában Bach H-moll miséjét. De ebben az évben művek egész sorával akarunk élő emlékművet alkotni tiszteletére és szellemében.

2006. február 12-én templomunkban a 10-es szentmisén, majd február 14-én, kedden az Egyetemi Templomban az esti 6 órai szentmisén 75. születésnapja alkalmából énekeljük Palestrina: Missa Papae Marcelli-jét. (Ez utóbbi alkalom az Országos Magyar Cecília Egyesület rendszeres találkozási alkalmai egyike. Minden hónap második keddjén mindig az Egyetemi Templomban az esti 6 órai szentmisén és az azt követő ünnepi üléseken emlékezünk meg egyházzenénk egy-egy kiválóságáról a szentzene lelkes híveivel).

A további „In memoriam Bucsi László" előadások (mindig a Szent Mihály Templomban):

 
Ma is a hajdan keze alatt játszó zenekari tagok, elsőrangú énekes szólisták csatlakoznak a Liszt Ferenc Kórushoz, hogy együttes erővel zengjük Isten dicsőségét.

Szeretettel várunk mindenkit közös ünnepeinkre!

Farkas Mária

a Liszt Ferenc Kórus karnagya