Dr. Bucsi László temetése

1998. július 10, Budafok-Belváros

1954. június 20-án Dr. Bucsi László újmisés pap jelmondatául ezt a Szent Pál-i idézetet választotta: „Én örömest hozok áldozatot, sőt: magamat is feláldozom a lelketekért” (2Kor 12, 15).

44 év múltán igazolva látjuk jelmondatát: Ő valóban feláldozta magát a rábízott lelkekért. Miben foglalható össze életáldozata?

A papszenteléskor ígéretet teszünk arra, hogy papi életünket az evangéliumi tanácsok szellemében éljük: szegénységben, cölibátusban, engedelmességben. Elhunyt paptestvérünk megtartotta a hármas ígéretét.

Megtartotta a szegénységet. Minden pénzét beépítette a budafoki templomba. Kórházba kerülése előtt eladta saját pianínóját is, hogy az érte kapott pénzt a templom orgonájának felújítására fordítsa.

Megtartotta a cölibátust. Belső életének tisztasága egészen különös módon mutatkozott meg előttünk egyik papi összejövetelünkön, tavaszi koronánkon [a korona latin szertartású katolikus papi körökben egy-egy egyházmegyén belüli teljes vagy részleges gyűlést, értekezletet jelent – szerk.]. Laci tartott szakavatott előadást a szent zenéről és liturgiáról. Szemléletmódja szerint Krisztus kölcsönadja a hangját a papnak és a templomi énekesnek. Vagyis: a liturgiában való szereplés, ének nem más, mint misszió, katekézis, hitoktatás. Ezért a papnak, énekesnek ki kell magából zárnia a közönségest és rendezetlenséget. Például: „Aki nem szentségi házasságban él, az ne álljon oda a kórusban énekelni” – mondta. Ilyen követelményt csak az támaszthat, aki tiszta életet él.

Megtartotta az engedelmességet. Amikor a Ferences Rend visszavette a pesti ferences templomot, Lacit főpásztora előbb az Ecseri útra [Külső-Ferencvárosi Szent Kereszt Egyházközség, Üllői út 145], majd Budafokra [Belvárosi plébánia, temploma a Savoyai Jenő téren, emléktábla a templom bejárati csarnokában] helyezte. Laci, aki az egyházi zene arisztokratája volt, nem ragaszkodott kivételes tehetségének, a karvezetésnek gyakorlásához, hanem plébánosként állt a lelkek szolgálatára. Amilyen nagy lendülettel vezette kórusát, olyan energikusan vezette a rábízott templomok restaurálását. De ezt már beteg szívvel.

Mi volt dr. Bucsi László életének fő műve? Nem karnagyi tevékenysége, nem is templomszépítő működése, hanem engedelmessége. Mert ez a legnehezebb. Hiszen a keresztény életszentség nem valami emberfelettiség, Übermensch-élet, nem is óriási tehetség és olyan nagyság, amivel nem rendelkezhet akárki. A keresztény élet mindössze: engedelmesség. Olyan engedelmesség, amely csak szolgál, amely elveszíti önmagát – a lelkekért.

Laci valóban föláldozta magát a lelkekért.

Uram, Jézus, László paptestvérünkről lemorzsoltál mindent, amit e világ nyújthat, hogy Te lépjél a helyükre. Engedd, hogy része legyen a Te örök mennyországodban. Ámen.