A Liszt Ferenc Kórus 50 éves jubileumán
1999. május 23 pünkösdjén

[Írta Dr. Jur.] Némethi Gábor

1948 december 26-án, karácsony másnapján a Pesti Ferences templomban mutatkozott be először önálló műsorral a templom újjáalakult énekkara, a később Liszt Ferenc nevét felvett egyházi kórus. 1954-ben lett a kórus karnagya az akkor 23. évét éppen elhagyó fiatal pap, Bucsi László. 1999. májusában, a Lélek kiáradásának nagy ünnepén jubilál a kórus itt és most, de immár a nagy Mester, Bucsi László nélkül.

Jubilációnk egyben hálaadás is. Hálát adunk az Úrnak az 50 évért, hálát adunk, hogy tehetséget kaptunk, hálát adunk, hogy a talentumokkal gazdálkodni tudtunk, és hálát adunk a sok örömért, amit az éneklésen keresztül kaptunk. Hálát adunk azért is, hogy azt a nagyszerű embert megismertük, aki évtizedeken keresztül karnagyunk és Főnökünk volt, és köszönjük, hogy munkatársai lehettünk.

A H-moll mise ima. A legtökéletesebb ima. Ezzel az imával dicsőítjük Istent. Ezzel az imával kérünk bűnbocsánatot. Ezzel az imával kérjük a kegyelem kiáradását. Ezzel imádkozunk az örökkévalóságba költözött kórustársainkért és Gergely Ferenc orgonaművészért.

Köszöntöm az énekkart, a szólistákat és a zenekart e jeles ünnep alkalmából. Külön köszöntöm Schniererné Párkai Verát és Keller Józsefet, a kórus alapító tagjait. Köszöntöm Bohus Gábort, a Nemzeti Filharmonikusok művészét, aki hosszú évtizedeken keresztül a zenekar koncertmestere volt, mint most is.

Bucsi László 20 évvel ezelőtti H-moll mise előadásunk előtti bevezetőjében mondta: „A H-moll mise monumentális absztrakt kompozíció, a muzsika óriási székesegyháza, amivel Bach egész életének munkásságát koronázza meg”… „Hitvallás az örök igazságok mellett… Amint muzsikájának minden egyes taktusa hitéből fakadt, úgy a legnagyobb alkotását is a hite diktálta.” „Most engedjük, hogy Bach H-moll miséjének zenéje simogassa lelkünket, engedjük, hogy beszéljen nekünk az örökkévalóság tengerének partjairól, ahová életében sietett és ahonnan most megdicsőülve küldi nekünk üzenetét.”

Mi, örökösök, most szeretett Karnagyunk akaratát teljesítjük. A mű előadásában az Ő szeretetének jelenléte fog segíteni. In memoriam Bucsi László. Előadás közben minden hang az Ő emlékére szól. Mindenki Rá gondol. Látni fogjuk, amint nekünk vezényel, homlokán megcsillan a fény, a szeme villan, áldott és hatalmas karjaival beint nekünk és átöleli kórusát.

In memoriam Bucsi László.

Drága Főnök, Rád emlékezünk.