Pesti Ferences Hírlevél II. évfolyam, 2. Szám
Prof. Dr. Bolberitz Pál
apostoli protonotárius
A Pesti Ferences Templom élete a rendszerváltozás előtt
Aki
betér szentmisére vagy egy rövid fohászra a
ferencesek belvárosi templomába, természetesnek
veszi, hogy ott minden rendben van, minden működik. Pedig mennyi
gond, fáradozás, munka húzódik meg a
„rend” mögött. Még nehezebb volt a helyzet
a rendszerváltozás előtt: a mariánus ferences
rendtartomány feloszlatása és 1989
között.
A Pesti
Ferences Templom az esztergomi főegyházmegye
gondozásába került és az
egyházmegyés papok látták el a
lelkipásztori munkát. Kiemelt templom volt (és ma
is az) a város szívében, a legforgalmasabb helyen.
Sokszor a kommunista állam is „nyomást”
gyakorolt a püspökökre, főleg az ötvenes
években, hogy - úgymond - megbízható,
„hazafias" pap vezesse templomigazgatóként ezt a
templomot... (Ahogy
Dr. Horváth Richárd pap, akkori
országgyűlési képviselő volt a
templomigazgató hosszú ideig! - megjegyzés Farkas
Máriától).
1954-ben
szentelték pappá Esztergomban dr. Bucsi
Lászlót, s káplánként hosszú
évekig, majd az „enyhülés”
időszakában, már mint püspöke által
kinevezett templomigazgató vezette a lelkészséget.
Bucsi atya kitörölhetetlenül beírta nevét
a Pesti Ferences Templom történetébe.
Kiváló egyházzenészként máig
is élő, Liszt Ferenc kórust alapított, amely a
templom liturgiájának szépségét
gazdagította. Mindig szívén viselte a
liturgiát, és hosszú, fáradságos
munkával teljesen felújította a templom
szentélyét. Eredeti szépségében
restauráltatta kívül-belül az egész
templomot, s ami a szívéhez oly közel állt,
az orgonát. Nagyon fontosnak tartotta,
hogy ez a templom, ősi hírnevéhez méltóan,
továbbra is lelki központ legyen. Nem csekély
kockázatot vállalt annak érdekében, hogy a
pártállam „éberségét”
kijátszva, a kereten kívül,
kényszerűségből civil foglalkozást űző
mariánus ferenceseket „világi
papként" visszacsempéssze a templomba, de ugyanezt tette
más üldözött szerzetesekkel is.
A Pesti Ferences Templom
országos gyóntató központ. A
gyóntatószék homályában
meghúzódó, a nyilvános lelkipásztori
munkától sokszor eltiltott, sokszor már
megöregedett
szerzetes papok - egyházmegyés papok
társaságában - mindig gondoskodtak a hívek
lelki vezetéséről, a legnehezebb időkben is. Ez
leginkább Bucsi atya csöndes, szerény, de mindenre
kiterjedő figyelmének, figyelmességének és
szervezőkészségének volt köszönhető.
Különféle előadásokat is szervezett a
templomban. Engem is ő kért fel - mintegy huszonöt
éve - , hogy gyóntassak, hétfőnként
felnőttképző hittani előadásokat tartsak a
híveknek.
Bucsi atya
megőrizte a folytonosságot és egy „jól
működő” templomot adott vissza a ferenceseknek. Az Úr
bizonyára megjutalmazta hűséges szolgáját.
|