Pesti Ferences Hírlevél II. évfolyam, 2. Szám

Prof. Dr. Bolberitz Pál

apostoli protonotárius

A Pesti Ferences Templom élete a rendszerváltozás előtt

Aki betér szentmisére vagy egy rövid fohászra a ferencesek belvárosi templomába, természetesnek veszi, hogy ott minden rendben van, minden működik. Pedig mennyi gond, fáradozás, munka húzódik meg a „rend” mögött. Még nehezebb volt a helyzet a rendszerváltozás előtt: a mariánus ferences rendtartomány feloszlatása és 1989 között.

A Pesti Ferences Templom az esztergomi főegyházmegye gondozásába került és az egyházmegyés papok látták el a lelkipásztori munkát. Kiemelt templom volt (és ma is az) a város szívében, a legforgalmasabb helyen. Sokszor a kommunista állam is „nyomást” gyakorolt a püspökökre, főleg az ötvenes években, hogy - úgymond - megbízható, „hazafias" pap vezesse templomigazgatóként ezt a templomot... (Ahogy Dr. Horváth Richárd pap, akkori országgyűlési képviselő volt a templomigazgató hosszú ideig! - megjegyzés Farkas Máriától).

1954-ben szentelték pappá Esztergomban dr. Bucsi Lászlót, s káplánként hosszú évekig, majd az „enyhülés” időszakában, már mint püspöke által kinevezett templomigazgató vezette a lelkészséget. Bucsi atya kitörölhetetlenül beírta nevét a Pesti Ferences Templom történetébe. Kiváló egyházzenészként máig is élő, Liszt Ferenc kórust alapított, amely a templom liturgiájának szépségét gazdagította. Mindig szívén viselte a liturgiát, és hosszú, fáradságos munkával teljesen felújította a templom szentélyét. Eredeti szépségében restauráltatta kívül-belül az egész templomot, s ami a szívéhez oly közel állt, az orgonát. Nagyon fontosnak tartotta, hogy ez a templom, ősi hírnevéhez méltóan, továbbra is lelki központ legyen. Nem csekély kockázatot vállalt annak érdekében, hogy a pártállam „éberségét” kijátszva, a kereten kívül, kényszerűségből civil foglalkozást űző mariánus ferenceseket „világi papként" visszacsempéssze a templomba, de ugyanezt tette más üldözött szerzetesekkel is.

A Pesti Ferences Templom országos gyóntató központ. A gyóntatószék homályában meghúzódó, a nyilvános lelkipásztori munkától sokszor eltiltott, sokszor már megöregedett szerzetes papok - egyházmegyés papok társaságában - mindig gondoskodtak a hívek lelki vezetéséről, a legnehezebb időkben is. Ez leginkább Bucsi atya csöndes, szerény, de mindenre kiterjedő figyelmének, figyelmességének és szervezőkészségének volt köszönhető. Különféle előadásokat is szervezett a templomban. Engem is ő kért fel - mintegy huszonöt éve - , hogy gyóntassak, hétfőnként felnőttképző hittani előadásokat tartsak a híveknek.

Bucsi atya megőrizte a folytonosságot és egy „jól működő” templomot adott vissza a ferenceseknek. Az Úr bizonyára megjutalmazta hűséges szolgáját.