1901. februárjának közepére a csapat már 8 alkalommal is vereséget szenvedett a bajnokságban és 31 gólt kapott, úgy tûnt csak vágyálom marad a csapat bajnoki címe. Tizenkét mérkõzés volt hátra, ebbõl csapatunk kilencet megnyert és három meccsen döntetlent játszott, ami azt jelentette, hogy a bajnoki cím a miénk lett. Itt olvashatjátok el, hogy ez miként történt meg…

Nyolc évvel az után, hogy a Liverpool benevezett a Football League-be, a csapat a csúcsra ért, ami azt jelentette, hogy az 1900-01-es szezon Angol bajnoka nem más, mint a Liverpool Football Club. Ez a siker megalapozta az ez után sikeresen tevékenykedõ anfieldi generációkat.

A siker már akkor várható volt, mikor a csapat élére a legendás Tom Watson került 1896-ban. Az elsõ nagy igazolása Alex Raisbeck volt, aki Watson után két évvel került a csapathoz. A késõbbi bajnokcsapat egyértelmûen köré épült.



Raisbeck példa értékû volt a csapat többi tagja számára, mögötte megbízható kapuvédõnk volt Bill Perkins személyében, a védelemben ott volt még a Skót válogatott Billy Dunlop, a csapat gólvágója Sam Raybould volt, míg a középpályán Jack Cox nyújtott remek teljesítményt. Ezekkel a játékosokkal felálló csapatot sokan az addigi legfélelmetesebbnek tartották.

Ez az úgynevezett kapufa-bajusz (angolul handlebar moustache) korszaka volt, amikor a Liverpool játékosai még vonattal, vagy lovakkal húzott kocsikkal jártak az idegenbeli meccsekre. Az Anfielden még csak 20 ezer körüli volt a nézõszám, és a pálya füves részein hét közben kecskék legeltek, az újságok pedig Viktoria királynõ uralkodásának végével és a Dél-Afrikában zajló háborúval voltak tele.

Robertson(’10) , Satterthwaite(’29) és Raybould(’80) góljaival a Liverpool magabiztosan nyerte a szezonnyitót a Blackburn Rovers legyõzésével 1900. szeptember elsején az Anfielden 20 ezer nézõ szeme láttára. Az akkori kezdõcsapat: Bill Perkins, John Robertson, Billy Dunlop, Charlie Wilson, Alex Raisbeck, Wlliam Goldie, Jack Cox, John Walker, Sam Raybould, Charles Satterthwaite, Tom Robertson. Érdekesség az, hogy ezen a meccsen debütált a vezetést jelentõ gólunk szerzõje John Robertson.

A következõ meccsen egy héttel késõbb a mieink legyõzték a Stoke City csapatát is a Victoria Groundon, majd a bajnokság legnagyobb liverpooli gyõzelmét jelentõ meccsen a West Brom ellen 5-0-ra nyert Tom Watson legénysége és ezzel a csapat remek kezdést tudhatott maga mögött. Igaz ekkor még nem vezette a tabellát, mert az Aston Villa több meccset játszott és így több pontot szerezve tanyázott a tabella élén.

A csatár Sam Raybould, és Tommy Robertson az elsõ három meccsen egyaránt gólt szerzett, majd a negyedik meccsen a Goodison Parkban, a Mersey-parti derbin Sam ismét betalált, de ez az egyetlen gól, csak az 1-1-es döntetlenre volt elég. Gólját a 46. percben szerezte és ezzel egyenlített ki és ezzel a döntetlennel a csapat 100 százalékos teljesítménye a végéhez ért.

A következõ héten a bajnokság nagy esélyese, a Sunderland érkezett az Anfieldre és sajnálatos módon siekrült elvinniük mind a három pontot, ami az elsõ bajnoki vereségét jelentette csapatunkat. Watsonnak ez a vereség keserû volt, hisz korábbi csapata múlta felül az övét, de szerencsére õ volt az, aki a szezon végén nevetett.

Notts County és a Wolves is legyõzte a Liverpoolt és egy idõre úgy tûnt a Liverpool nem számít már esélyesnek a bajnoki címre. Ám a csapatnak sikerült felállnia és a Wolves elleni vereség után 5-1-re verték hazai pályán az Aston Villa-t.



A bátorító teljesítmény ellenére a csapat csak szenvedett a következõ hetekben és rövid idõn belül mind a két sheffieldi – a Wednesday és a United – csapat ellen vereséget szenvedett. Talán kicsit növelte a csapat önbizalmát a 4-3-as siker a Manchester City ellen.

Az évfordulóra már a legtöbb optimista Liverpool szurkoló is úgy vélte, hogy a bajnoki cím már elérhetetlen távolságban van, habár az új század 3-1-es gyõzelemmel indult a Stoke ellen. Sajnos késõbb az Everton és a Bolton is felülmúlta csapatunkat és úgy tûnt, hogy a legmerészebb álmodozók bajnoki reménye is szertefoszlott.


Február közepére a Liverpool a 8. helyen állt, kilenc ponttal a tabellát vezetõ Nottingham Forest mögött. De, ami a késõbbi bajnokságot nyerõ liverpooli csapatok védjegyévé vált, az 1900-01-es szezonban is a remek hajrának köszönhette acsapat a késõbbi bajnoki címet.

1901. február 23-án Watson régi csapata stadionjába utazott a Roker Parkba és a csapat Jack Cox góljával elhozta a sokat jelentõ 3 pontot és ez a meccs volt a kezdete a bajnokság végéig tartó veretlen sorozatnak. Nem csoda, hogy a meccs után Watson elégedett arcán széles mosollyal tért haza.


A Wolves(1-0), a Villa(2-0) és a Newcastle(3-0) is fejet hajtott a Liverpool elõtt és így a vörösök ismét a tabella teteje felé vették az irányt. Az akkori második helyezett Notts County ellen életbevágóan fontos volt a gyõzelem, amit Raybould 75. percben szerzett gólja biztosított be.

Ezzel a gyõzelemmel a csapat felzárkózott 5 pontra az új listavezetõ Sunderland mögé úgy, hogy a vörösök három meccsel kevesebbet játszottak és a liverpooliak vörös fele ismét joggal bizakodhatott.

A Sheffield United felett aratott gyõzelem, amiben Raybouldnak ismét nagy szerepe volt, hisz gólt szerzett a mérkõzés 17. percében, 3 perccel késõbb Satterthwaite beállította a 2-0-ás végeredményt.

A még mindig versenyben lévõ Nottingham Forest látogatott az Anfieldre. Ez volt a bajnokság utolsó meccse hazai pályán, ám Cox és Goldie góljai után a nottinghamiek bajnoki reményei elszálltak.

A Sunderland az utolsó meccsét három nappal elõbb játszotta a bajnokságban, mint a Liverpool. 2-0-s gyõzelmük az észak-keleti rivális Newcastle felett azt jelentette, hogy, hogy még mindig a tabella élén álltak, de csak jobb gólkülönbségüknek köszönhetõen. Így a bajnokság sorsa a Liverpool utolsó meccsén múlt, amit a West Brom ellen vívott idegenben 1901. árilis 29-én hétfõn.

Egyetlen pont elég lett volna a vörösöknek a már biztos kiesõ Albion ellen. Az elsõ sípszó elhangzása után úgy küzdöttek mintha az életük múlna rajta, ám John Walker megszerezte a meccset eldöntõ gólt. Igaz a West Brom a második félidõben nyomás alatt tartotta Bill Perkins kapuját, de a vörösök megúszták gól nélkül és ezzel annyi pontot szereztek, ami elég volt a csapat elsõ bajnoki gyõzelméhez.

Megérdemelt gyõzelem volt ez és tökéletes visszavágás azoknak, akik a szezon korábbi szakaszaiban leírták a Liverpoolt. Raybould zárta a góllövõlistát az élen, 16 szerzett góljával. Alex Raisbeck pedig példaértékû teljesítményt nyújtott az egész szezonban csapatkapitányként.

A szezont összefoglalva a Liverpool Echo a következõket írta: "Igazi küzdelem volt a Liverpool és a Sunderland között, a szezon utolsó pillanatáig, ám a liverpooliak nem botlottak el. 1901. január 1-én a Stoke City elleni 3-1-es gyõzelem után csak két alkalommal buktak el a bajnokság végéig. A Liverpool volt az egyetlen csapat, amely idegenben több gólt szerzett, mint amennyit kapott (23 rúgott/ 22 kapott gól). Ez egy remek tett.”

"Az idegenbeli meccseiken 7 alkalommal gyõztek és öt alkalommal döntetlent értek el, amivel 19 pontot gyûjtöttek be a 34-bõl. A hazai meccseiken 36 gólt szereztek, és csak 13-at kaptak. A hazai meccsekbõl tizenkettõt megnyertek és két döntetlent játszottak. A Liverpool csapata szerezte a legtöbb gólt a bajnokságban, számszerint 59-et, a Sunderland kettõvel kevesebbet, 57-et lõtt.”

A West Brom elleni gyõzelem után Anglia új bajnokai a lvierpooli Central állomsára tértek haza még azon az estén, ahol szurkolók ezrei várták õket.

A játékosok és a vezetõség végül az Anfield felé vették az irányt lovak által húzott kocsikon, majd a bajnoki serleget büszkén helyezték el az elsõ alkalommal a vitrinben, ám szerencsére nem ez volt az utolsó alkalom.