200 évvel az utolsó háború után
(1998 MEGA MCDA 87613)
1. Régvárt kedvesem
2. 200 évvel az utolsó háború után
3. Szex Apó
4. Törékeny lendület
5. Egy nehéz év után
6. Hűtlen barátok
7. Blues /instrumentális/
8. Eltakart világ
9. Emlék
10. Omegauto
11. Varázslatos, fehér kő
Régvárt kedvesem (Mihály-Kóbor)
Múltak a lassú percek, sűrű csend volt a szobámban
Vártam, hogy
nyíljon ajtóm, legyen fény már a homályban
Szél fújt az utcán, de ő sem
figyelt rám
És végre eljött, oh a régvárt kedvesem
És végre hang lett,
oh a csendben hirtelen
Ránk néz a szürke hajnal, mikor fáradtan
elalszunk
Álomba ringat egy dallam, amit annyiszor hallgattunk
Már semmi
nem fáj, a sok gond messze szállt
Most, hogy végre eljött, oh a régvárt
kedvesem
Most, hogy végre hang lett, oh a csendben hirtelen
Múlnak a
lassú percek, s néha elfog a szorongás
Elhagy-e majd aki itt van, s jön-e
újból a bolyongás
Kérlek ne menj el, ne hagyj el engem
Most, hogy
végre eljött, oh a régvárt kedvesem
Most, hogy végre hang lett, oh a csendben
hirtelen
200 évvel az utolsó háború után (Molnár-Kóbor-Sülyi)
Egy napon komoly, tudós fejek
Rájöttek, tovább ez nem
mehet
Az élet még nem elég szervezett
Kijött hát egy új
rendelet
Anyáknak, hozták a levelet
Benne állt: Ezentúl
szüljenek
Havonként egy fiú gyermeket
Még jobb, hogyha ikreket
Minden rendben ment
igen egyszerű eset
Senki sem
szenvedett
Mert, oh az emberből közben műember lett
S aki tőle született,
műgyerek
Műgyerek, tiszteld a gépeket
Atyád sem vallott más
elveket
Köszönd meg gép adta életed
S végül gép lesz ki eltemet
Minden rendben ment
igen egyszerű eset
Senki sem
szenvedett
Mert, oh az emberből közben műember lett
S aki tőle született,
műgyerek
Forgatnak megsárgult könyveket
Olvassák a múltból
ittrekedt
Gyönyörú, szokatlan verseket
S titokban könnyet
ejtenek
Vissza az
elejére
Szex-apó (Omega-Sülyi)
Szex-apó szavakat koptató de vicces ember
Rengeteg szerelmet
elfecseg, de hinni nem kell
Több ezer kalanddal altat el és közben boldog
Úgy mesél, hogy
mindent újraél, a szeme csillog
Hogyha tán egy szombat délután hozzád telepszik
Bólogass és egy
rumot hozass, ő mondja estig
Törékeny lendület (Molnár-Kóbor-Sülyi)
Fekete az ég, országúton ért az este
Hova mehetnék,
csillagporral eltemetve
Hol van az ember, ki megmondaná
Honnan az út és vajon hová?
Ahonnan jövök, város helyén olvadt üveg
Ablakok mögött eget
néző kőemberek
Hol van az ember, ki megmondaná
Honnan az út és vajon hová?
Hova rohannék széjjeltörött lendülettel
Találkoznék még
messzefutott életemmel
Hol van az ember, ki megmondaná
Honnan az út és vajon hová?
Egy nehéz év után (Mihály-Kóbor-Sülyi)
Hosszú volt az út, mit annyi éven át jártunk, néhány jó
barát
Egyszer minden út a válaszúthoz ér, végül ez is kettévált
Lehet most
még nehezebb, de menni kell tovább
Jártunk északon, hol éjjel nap sütött, s délen kéklő
tengeren
Messzi tájakon, más emberek között láttunk hívó fényeket
Élni
mégis itt lehet, újra köztetek
Az éj ránk köszönt, de a hajnal újra jön s végre fényben
állhatunk
Hosszú volt az út, mit eddig bejártunk, mégis többre vágyunk
S
nézd az éjszakai út fénybe fordul
Oh, nézd a porból előtűnik lassan néhány jóbarát
Rég úton
vannak, arcukkal a fénynek, körülöttük pusztaság
Keresnek egy el nem múló percet
Szemükben egy boldog
világ
Keresnek és együtt megtalálják
Keresnek tovább,tovább
Az éj lassan eljő, sötétek az árnyak, nem látni az arcokat
De
ők tovább mennek, előttük a város, elcsüggedni nem szabad
Keresnek egy el nem múló percet
Szemükben egy boldog
világ
Keresnek és együtt megtalálják
Keresnek tovább,tovább
Nézd, a nap felébred, kevesebben vannak, elmaradt két jó
barát
De ők tovább mennek, elhagyják a tájat,feledik az éjszakát
Hová lett a szó tisztasága
Hová lett két hűtlen
barát?
Keresnek, kik együtt maradtak
Keresnek tovább, tovább
Blues /Instrumentális/ (Molnár)
Eltakart világ /Egy perc nyugalom/ (Mihály-Kóbor-Sülyi)
Fűszál legyen kedvesed
Amit tartsz, hogy eltakard szemed
Fűszál a világ lehet
Ha szemedhez közelebb teszed
Emlék /Csenddé változott szerelem/ (Mihály-Kóbor-Sülyi)
Régen, ha szívem hangos volt
Szíved válszolt szerelemmel
Elmúlt és most hallgatok
Csenddé változott szerelemmel
Rég volt, együtt jártunk még
Bennem marad a kép, ma is oly
szép
Arcod a szélben szinte száll
Hallom nevetésed muzsikáját
Bíztam, a hosszú távollét
Kettőnk életét nem tépi szét
Bíztam, mégsem vártál rám
Hosszú év után nem ismersz már
Régen, ha szívem hangos volt
Szíved válszolt szerelemmel
Elmúlt, én is hallgatok
Csenddé változott szerelemmel
Eljött, lesik az emberek
Nem volt soha ily gépezet
Száguld, viszi a képzelet
Zene szól benn a motorzaj helyett
Szólj, minden rendben lesz
Kocsinkkal te is eljöhetsz
Ülj be
hát
Száguld a csodagép, megy tovább
Fények: vörösek, mély lilák
Érzed amit a szem se lát:
zeneautónk vezeti önmagát
Szólj, minden rendben lesz
Kocsinkkal te is eljöhetsz
Ülj be
hát
Gyertek, sohasem lesz tele
Tágas a kocsink belseje
Tágul, ahogy a jó zene
Árad, kavarog felfele
Szólj, minden rendben lesz
Kocsinkkal te is eljöhetsz
Ülj be
hát
Varázslatos, fehér kő (Omega-Sülyi)
Kisfiú egy fáradt, furcsa délután
Megunt játékok közt behunyt
szemmel áll
Lassan nekiindul álomlován
Ez segít talán
Ahogy felpillant, egy nagy követt talál
Bűvös fehér kő a
lábainál
És a kisfiú nem játszik mással már
Rá csodakő vár
Aki választott:
Kiválasztatott
Tedd hát, s találd meg életed
súlyát
Meg nem ált soha, mindig vándorolt
Mindig többre vágyott, s még
többet kapott
Bűvös kövén kívül mindent elhagyott
A kőhöz hűséges volt
Százan visszavárták, ezret elhagyott
Vállán láthatatlan kő
hagyott nyomot
Vitte kövét, amit csak ő láthatott
Míg hazajutott
Aki választott:
Kiválasztatott
Tedd hát, s találd meg életed
súlyát
Öreg szív már nem ver oly vadul
Arcán mosoly játszik
ártatlanul
Szürke kőtömeg a lábáhozhoz lapul
S kinn bealkonyul
Gyenge fény puhán fejére hull
Most a súlyától a súly
megszabadul
A kemény kő lassan köddé fakul
Elszáll váratlanul
Aki választott:
A Kiválasztatott
Tedd hát, s találd meg
életed súlyát