A Föld árnyékos oldalán
(2004 HUNGAROTON HCD 17865)
1. A Föld árnyékos
oldalán
2. Hallgatag
szív
3. Vigyázz Ránk!
4. Fekete
pillangó
5. Holdfény negyed
6. A
Pénz
7. Az utolsó zöld
levél
8. Computer-álom
9. Árnyékember
10. Fekete
doboz
11.Child in your arms (Hallgatag szív)
12. Black Butterfly
(Fekete pillangó)
A Föld árnyékos oldalán (Omega-Sülyi)
A sötétség kapui kifelé nyílnak
Bejutni rajtuk nem fogsz
egyhamar
Hiába kulcs, erőszak, fortély
Csak az léphet át, aki bejutni nem
akar
Titkok, hét pecsét alatt
Porladó szavak
Tündérek nyelve,
felhő-alak
Bárkák kinccsel telve
Tükör, melybe a kép beleragadt
Megnyílt a lábad előtt az Idő-óceán
Várnak rád, hogy lépteid
vezessék
Odaát egy ismeretlen, sötét tartomány
Légy nálunk üdvözölve,
vendég!
A Föld árnyékos oldalán
Itt van a katasztrófa holnapi színhelye
A térkép túlsó
fele
Benned a pillangó álma
Halál-ruhád, melybe lassan nősz bele
Megnyílt a lábad előtt az Idő-óceán
Várnak rád, hogy lépteid
vezessék
Odaát egy ismeretlen, sötét tartomány
Légy nálunk üdvözölve,
vendég!
A Föld árnyékos oldalán
A sötétség kapuja bennünk nyílik
Mégsem tudod, hogy mit
takar
Hiába döngeted, hiú a szándék
Csak az léphet át, aki bejutni nem
akar.
Gyermek arcod a múlt ködébe merül
Harminc év alatt
megkeményedsz belül
A maszk rád tapad menthetetlenül
Álruhád alatt senki
sem marad végül
Szíved a héttornyú vár
Termeit nem lakják már
Odabent sétál
az elnémult gyermek király
A láda zárva, a kulcsot rejti belül
Mégis nyitható, egy
szavadba kerül
Hunyt parázs dereng szíved rejtekében
Fel nem lobbanó, el
nem hamvadó éjben
Szíved a héttornyú vár
Termeit nem lakják már
Odabent sétál
az elnémult gyermek király
Szíved a héttornyú vár
Termeit nem lakják már
Odabent sétál
az elnémult gyermek király
Szíved a héttornyú vár
Termeit nem lakják már
Odabent sétál
az elnémult gyermek király
Ő se tudja, mit vár…
Vak szemmel a jövő szélén
Vak szívvel egy csillagon
Itt
állunk a gödör szélén
Hát vigyázz ránk!
Vigyázz ránk!
Lassan üres a terített asztal
Farkasok mondanak
áldomást
Könnyű a szavuknak hinni
Hát vigyázz ránk!
Vigyázz ránk!
Nézd el, ha irtjuk a fáid
Nézd el, ha nem hiszünk
Gonosz
játékok rabjai lettünk
Hát vigyázz ránk!
Vigyázz ránk!
Lesz majd, aki tudja a bajt
Pesszimistának csúfolják
Túl sok
praktikus elme
Vigyáz ránk
Vigyáz ránk
Védjük a védhetetlent
Őrizgetjük a
látszatot
Díszlet-világban élünk
Hát vigyázz ránk!
Vigyázz ránk!
Nincs meg az alagút vége
Hamis fény felé rohantunk
Most ég
az utolsó gyertya
Hát vigyázz ránk!
Vigyázz ránk!
Szólj, te vagy újra az ajtóm előtt
Ki valaha oly gyakran
jött
A folyton alakot változtató
Örökös illúzió
Lenge szárnyon tovább
illanó
Szökött szerelem-pillangó
Szállj, csak szállj tovább
Kitárt karom útvesztő
Fagyos lett
a szívem
Kemény, mint a kő
Menekülj, amíg nem késő!
Nézd, aki ebbe a játékba kezd
Elég, ha egyszer veszt
Jött
egy helyedet elfoglaló
Különös hódító
Soha szárnyát se
mozdító
Koromfekete pillangó
Szállj, csak szállj tovább
Kitárt karom útvesztő
Fagyos lett
a szívem,
Kemény, mint a kő
Menekülj, amíg nem késő!
Félek, hogy újra őrült leszek
Hát engedd, hogy inkább
elfelejtselek
Szállj, csak szállj tovább
Az éjszaka álmot sző
Fagyos lett
a szívem
Kemény, mint a kő
Menekülj, amíg nem késő!
Fagyos lett a szívem
Kemény, mint a kő
Menekülj, amíg nem
késő!
Hólé csatakos árja
A járda mellett
Egy újság akad a rácsra
Lomha gázszag terjeng
A falnál szemetes láda
Száma át van
festve
Egy dróton billeg a lámpa
Kusza árnyat vetve
Rejtett varázsütésre
Arcok futnak a fényre
Ébred, magához
térve
A Holdfény-negyed
Olcsó hotelszobában
Koszos ágyat vetnek
Az ajtót valaki
rázza
Gyufa lángja serceg
A pultnál kopott ruhákban
Talpon állva
esznek
Egy koldus harmonikázna
De a szája reszket
Fuss el, tagadd le százszor
Élj a földön bárhol
Mégis
magához láncol
A Holdfény-negyed
Nézd a régi házat
Az ember hiába lázad
A sors helyette
választ
Szülőhelyet
Messziről szépnek látszik
Míg hozzá nem érsz
Ezernyi színben
játszik
Csábít a pénz.
Ha baj van, őt küldd követségbe
Hagyd, hogy szóljon
helyetted
Rábízhatod magad a pénzre
Nincs ráírva, hogyan szerezted
A
túlsó partról is kezet nyújthatsz
A pénzed bárhová elér
De tudnod kell,
ha a fenevad éhes
Mindenre képes
Az újabb falatokért
Sohase tétovázik
A lényegre tér
Hamar köddé válik
Gazdát
cserél
A bajban őt küld szövetségbe
Hagyd, hogy szóljon
helyetted
Rábízhatod magad a pénzre
Nincs ráírva, hogyan szerezted
A
túlsó partról is kezet nyújthatsz
A pénzed bárhová elér
De tudnod kell,
ha a fenevad éhes
Mindenre képes
Az újabb falatokért
A bajban őt küld szövetségbe
Hagyd, hogy szóljon
helyetted
Rábízhatod magad a pénzre
Nincs ráírva, hogyan szerezted
A
túlsó partról is kezet nyújthatsz
A pénzed bárhová elér
De tudnod kell,
ha a fenevad éhes
Mindenre képes
Az újabb falatokért
Sorsod az üldözötteké
Búcsúzol már
Te vagy az utolsó zöld
levél
Aki még bujkál
Zord hatalom tör rád
Bújj, maradék zöld ág
Tél
jön, fenyegetőn
Hogyan vészeled át?
Kiben a fájdalom kihajt
Maga boldog
Valahogy át kell, hogy
mentsd magad
Ez a dolgod
Légy az, aki lennél
Nincs nehezebb
ennél
Őrizd meg, ami él
Fagyos éj közepén
Elektromos ligetben
Gyönyörű játék programok
Elbújhatunk mi
ketten
Ahol a köznép andalog
Négymilliárd titok
Ez a
varázsom
Nyújtsd az adatlapod
Memorizálom
Sötét van a szívemben
Amit belém írsz, azt
kapod
Választhatunk mi ketten
Radioaktív csillagot
Vagyok, aki
vagyok
Fekete álom
Nyújtsd az adatlapod
Memorizálom
Sötét van a szívemben
Egyszerre férfi, s nő vagyok
Elektromos ligetben
Válasszunk együtt csillagot
Négymilliárd
titok
Ez a varázsom
Nyújtsd az adatlapod
Memorizálom
Álmodozom helyetted
Holdfényben úszó képmezőn
Digitális
szerelmet
Lehelt belém a tervezőm
Számítható vagyok
Ez a
varázsom
Gépből előhívott
Computer-álom
Az Árnyékember figyel téged
A földön csúszva együtt mozdul veled
A
porba hullva és megtiporva eltűr mindent
Mivel mást nem tehet
Éjjel fekszik az ágyad mellet
Azt várja, hogy aludj
már
Abban a percben szereped átveszi
Sajgó testtel kinyújtózva talpra
áll
Az Árnyékember szemszögéből látható
A dolgok sötét fele
Te
csak átalszod az álmaidat
Melyek éjszakánként megtörténnek vele
A túlsó parton szabadon jár-kel
Az Árnyékember égig
ér
Reggel újra összezsugorodva
A földre fekszik, úgy kísér
Az Árnyékember a földön csúszva
Koptatja az érzéketlen
követ
Bármerre mész figyel téged
Napnyugtáig hűségesen követ
A gép lefelé hull
Szél fúj az utastérben
A többi egy percig
sem tart
Egy füstfolt marad az égen
A lángok pokoli fénye ragyog
Ezüst
fáklya, vakító
Aztán csend lesz, amikor robban
A fekete dobozban
Ez
lesz a végszó
Egy hulló fekete tárgy
Az égből zuhan a mélybe
Az zár
töretlen még
Magában rejti a vég
Történetét
A víz eleven volt
A felhők magasan úsztak
De az élet
birodalmán
A fejszék sebeket zúztak
Nézik, ahogy a láng
elvadul
Tehetetlen milliók
Örök csend lesz, ha egyszer robban
A fekete
dobozban
Az lesz a végszó
Szél fúj, viharos szél
Élünk zuhanó-félben
Lezárt
halál-doboz
Velünk forogsz
És ha kell
Majd emlékezel