Az arc
(2004 HUNGAROTON HCD 17690)
1. Életfogytig rock
and roll
2. Kemény játék
3. Az
arc
4. A
nagy folyó
5. Nasca
6. A
fényképésznél
7. A holló
8.
A fehér
holló
9. Az üzenet
10. Tizenhat
évesen
11. A mixer
12. A
látogató
13. Machines (A fényképésznél)
14. So long
Életfogytig Rock and Roll (Omega-Sülyi)
Mit érdemel, aki nem érti, mi az, amit megtanult?
Aki sosem
fogja lemérni, csak cipeli a nehéz súlyt
Életfogytig rock and roll, kapod,
amit érsz
Életfogytig rock and roll, ez az a sziget, ez a sziget, ahol
élsz
Mit érdemel, aki úszni kezd és nem kell neki segítség?
Maga
keresi a nyílt vizet és nem hagyja, hogy kimentsék
Életfogytig rock and
roll, magadról ítélsz
Életfogytig rock and roll, tied a sziget de csak a
sziget, ahol élsz.
Életfogytig rock and roll, kapod, amit érsz
Életfogytig rock
and roll, tied a sziget, de csak a sziget, ahol élsz.
Mit érdemel, akit nem zavar a sehova sem tartozás?
Ha valaki
állandóan mást akar, valamilyen változást
Életfogytig rock and roll, sziget,
ahol élsz
Életfogytig rock and roll, valahol ez az, valahol ennyi az
egész
Belül a pálya az okosoké, a gyáva félre áll
A ravasz elbújik a
buta mögé, a nagyhangú ordibál
Újabb arcok jönnek, a bölcs végképp
kiszáll
S mi vakon, vakon, ütjük egymást vakon, míg nyakig nem ér a
sár
Kemény játék
Van, akit elfedez a dzsungel, a másik hason jár
Van, aki
cselből nem fut el és akad, aki betalál
Diszkrét harcot vívunk, nem kell
hozzá kés
Csak vakon, vakon, ütjük egymást vakon, minek a feltűnés?
Ember, fékezd le magad, úgy tudsz küzdeni már
Hogy végül senki
se marad, kiben bízva bízhatnál
Árnyékharcok hőse meddig leszel még?
Én
vakon, vakon, bízom benne vakon, hogy neked is épp elég
Az arc nem a tiéd, csak hordod valakiét
A szemed fénye lopott
fényszilánk
Arcunkon az idő saját képét hívja elő
És az angyalok végül nem
ismernek ránk
Hol van a régi arcod, az égi?
Meg van-e benned, hogy ragyogni
engedd
Rég elveszett, egykor tündöklően szép sugarát?
A ház nem a tiéd, csak őrzöd valakiét
A végtelenből így lesz
zárt világ
Ha bent is lemegy a nap, helyén kihalt hold-arc marad
És
ünnepel a porból lett világ
Kérded, mi az a Nagy Folyó?
Hívd fel, ott van a
tudakozó
Kérdezd meg, de sose feledd
Hazudnak, ha nem azt mondják:
Te
vagy az
Kérded, mi az, az Égigér?
A központ valahol
belebeszél
Hallgasd csak, de sose feledd,
Hazudna, ha nem azt mondja:
A te neved
Hogy szól, kérded, a Vasgitár?
Mit tud erről a
zenetanár?
Hazudna, ha valamit mond
A zengő hangra, mely benned ébred
Süket már
Merre forog a Nagy Kerék?
A mérnök veszi a computerét
Ő
olyat sohase mond
Hogy rajtad áll, mert te vagy benne
A középpont
Kérded, mi van a Kapun túl?
Maradj belül, ott te vagy az
úr
Ezt mondják, de sose feledd
Te vagy kinn és te vagy benn
Ha
kitárul
Kérded mi az a Szabadulás?
Búgó hang jön és
zakatolás
Hallgatnak és igazuk van
Ők a két part - te vagy köztük
A
nagy ugrás
(instrumentális)
Fénykép
Csupa gondtalan ember
Fénykép
Sok nyílt, derűs
arc
Fénykép
Csak ülnek a széken
Fénykép
Itt nincs sose
harc
Kezet ráz a két ellenfél, ha a gép elé ér
Minden rendben, a látszat a
cél
A fényképésznél
Fénykép
A bokszoló orra
Fénykép
A legszebb
orr
Fénykép
Az ünnepi dísztől
Fénykép
Nem látszik a kor
Kezet
ráz a két ellenfél, még a csúnya se fél
A képen szebb lesz, hisz pont ez a
cél
A fényképésznél
Fénykép
Csupa nagyszerű ember
Fénykép
Csupa ölbe tett
kéz
Fénykép
Csak ülnek a széken
Fénykép
Mind egyfelé néz
Kezet
ráz a két ellenfél, még a csúnya se fél
A képen szebb lesz, hisz pont ez a
cél
A fényképésznél
Száguld, fut a kocsi velem
A kihunyó tájon pihen a
szem
Hirtelen úgy érzem, hogy valaki lát
Félni kezdek, az ablakon át
Bevág, mint egy szén-sugár
Beszáll egy fekete nagy madár
Helyet keres, a vállamra ül
Felé kapok, de nem menekül
A
rémület kereke a szívben jár
El innen!- kiáltom már
De ő más hangra vár
Csak néz, figyel a nagy madár
Az éjszaka követe jött, van társam
Az éjszaka követe jött,
hadd lássam
Szemeiben tűz-körök
Tudom, ki küldte őt
A fekete
hírnököt
Minden a kézé, mit megragad
A gazembereknek mindent
szabad
Jóval nem tarozol senkinek
Csak merítsd meg bennem a
lelkedet!
Beszél a nagy madár
A súly a vállamat nyomja már
Nincs korlát, ami bekerít
Túllépheted az emberit
Szörnyeteg
leszel-e vagy áldozat?
Szabad vagy, döntsd el magad
Nincs más, nincs
harmadik
Az éj dönteni megtanít
Az éjszaka követe vár, van társam
Az éjszaka követe vár, mást
vártam
A fűben a kocsi megáll
Közel a pillanat
Egyikünk száll ki
csak
A fehér holló a fekete párja
Miért van az, hogy ma senki se
látja
Túl fehéren vakít a szárnya
Nem ő látszik, csak a hiánya
Csak a lábnyom a végtelen hóban
Csak a jel, mely az ív papíron
van
Csak a száj, ami önmaga szótlan
A láthatatlan szigete a láthatóban
A fehér holló a fekete párja
Együtt élnek egy
vaskalitkába’
Csillagrács között gyönyörű zárka
Vaskalitka az ember
világa
Csak egy lábnyom a végtelen hóban
Csak egy jel, mely az ív
papíron van
Csak a száj, ami önmaga szótlan
A láthatatlan szigete a
láthatóban
Hallgasd az üzenetet, rögzítsd
Most te vagy a magnó
Túlél az
üzenetem
Túlél a szalagon minden szó
Túlél a betonerőd
Túlél egy műanyag zacskó
Túlél az
üzenetem
Rögzítsd, hogy ne legyek halandó
Trónom egy lopott szék
Kinevet az öröklét
Nagyságom
elveszett
Sárból gyúrtak, attól szenvedek
Túlél a sörösüveg
Túlél a falon a kampó
Túlél egy
gumidarab
Ments meg, hogy ne legyek halandó!
Trónom egy lopott
szék
Ennyi volt az örökség
Minden más elveszett
Sárból gyúrtak attól
szenvedek
Túlél a betonerőd
Túlél egy műanyag zacskó
Túlél az
üzenetem
Ments meg, hogy ne legyek halandó!
Trónom egy lopott szék
Kinevet az öröklét
Nagyságom
elveszett
Sárból gyúrtak, attól szenvedek
Tizenhat évesen
Irány: csak a szél ellen!
Akárhogyan, csak
messzire innen
Kimegy a reptérre
Ennél többre nincs pénze
Itt nézni lehet a
gépeket ingyen
Boldog, mint rég volt
Közel jön az égbolt
Lesi a messzeség
határát
Ezüst titok bontja szárnyát
Minden érkezőt valaki vár
Köztük ő is fönn a teraszon
áll
Várni jött az ismeretlent
Várja, ami nincs még
Tizenhat évesen
Karnyújtás a végtelen
Úgy tűnik még:
elérhető
Tizenhat évesen
Fél lábbal az életben
Szívében még bolond
erő
Övé az égbolt
Leráz minden béklyót
Lesi az egek köd
határát
Hol a jövő bontja szárnyát
Minden érkezőt valaki vár
Köztük ő is fönn a teraszon
áll
Várni jött az ismeretlent
Várja, ami nincs még
Övé az égbolt
Boldog, mint rég volt
Lesi a jelen
ködhatárát
Boldog, mint rég volt
Közel jön az égbolt
Hol a jövő bontja
szárnyát
Eső mossa a leszállópályát
Eső mossa a leszállópályát
Valaki összekever mindent
A rosszat és a jót
Bele se fogsz,
hogy szétválaszd:
Már megkapod az altatót
Látszat-fátylat lenget
Fúj a látszat szél
S te vakon, vakon,
boldogan és vakon
Akármit elhinnél
Ez a Mixer!
Az ajtómon egy számla, mely arról értesít
Mérik a múló
időt
Másnap újra eljön, hallom, hogy megáll
Rágyújt az ajtóm
előtt
Aztán mégsem csönget, de egyszer visszajön
Majd mikor nem is várom
őt.