Éjszakai országút
(2003 HUNGAROTON HCD 17414)
1. Oh, jöjj!
2. Ahol
a boldogságot osztották!
3. Maradj velem
4. Oh,
Babarella
5. H., az elektromos
fűrész
6. Az éjszakai
országúton
7. Utcán, a
téren
8. Van egy
szó
9. Utazás a szürke
folyón
10. Olyan szépen
mosolygott
11. Egy kis
pihenő
12. Vészkijárat
Bónusz:*
13.
Ballada a fegyverkovács fiárol
14. Sötét a város
15. Ülök a hóban
Jöjj, ha szíved fárad, s zakatolva ver,
Jöjj, ha kezed-lábad
akadozna el,
Jöjj, ha összes pénzed sörre sem elég,
Jöjj, ha közben
érzed, kell boldog légy,
Ó jöjj, ó jöjj,
Ó jöjj, ó jöjj
-
Jöjj, ha üveg mögött nézheted, mi jó,
Jöjj, ha titkolják, mert nem
neked való,
Jöjj, ha választ nem kapsz, mégis kérdezel,
Jöjj, ha a falon
kívül másoké a hely -
Ó jöjj, ó jöjj,
Ó jöjj, ó jöjj -
Ó jöjj, ó
jöjj,
Ó jöjj, ó jöjj -
Jöjj, a nehéz napok egyre sodornak,
Jöjj,
ha nem vigyázol, magadra hagynak,
Jöjj, ha be sem vallod, van mit elfelejts,
Jöjj, ha meg is hallod, mégsem felelsz!
Jöjj, jöjj, jöjj,
jöjj,jöjj
Jöjj, ha nem bírod a gőzös dolgokat,
Jöjj, mert élve mégse
falazd el magad,
Jöjj, ha néhány bilincs erősebb, mint te,
Jöjj, az órád
siet, nem késnél még le -
Ó jöjj, ó jöjj,
Ó jöjj, ó jöjj -
Ó jöjj,
ó jöjj,
Ó jöjj, ó jöjj -
Ahol a boldogságot osztották
(Presser-Adamis)
Ahol a boldogságot osztották,
Nem álltam a
sorban,
Tolongott a nagy tömeg,
Én még kicsi voltam,
-De remélem, hogy
szerencsés leszek.
Ahol a boldogsághoz vitt az út,
Kíváncsian
álltam,
Félrelöktek, s nem hagyták,
Azt sem, hogy meglássam,
-De
remélem, hogy szerencsés leszek.
Mikor a boldogság az
árnyékát
Majdnem rámvetette,
Megkérdezte, ki vagyok,
S nem jött
közelebbre
-De remélem, hogy szerencsés leszek.
Mivel a boldogságnak
ára van,
Nem vettem meg mégse,
Egy nap mondtam, s egymagam
Indultam el
érte
-De remélem, hogy szerencsés leszek.
Vissza az
elejére
Néhanapján álmaimban látlak,
Néhanapján újra szállsz felém,
Arcodat a bánat eltakarja,
Nézlek, kérlek -
Maradj még velem.
Azóta már én is rég megbántam,
Azóta már megértőbb
lennék,
Gondolatban sokszor elpróbáltam
Ezt a pár szót-
Maradj még
velem.
Egyszer talán messziről rámnézel,
Egyszer talán megkereslek
még,
Fordítsd felém arcodat a fényben,
Hogyha kérlem-
Maradj még velem.
Oh, Barbarella (Presser-Adamis)
A szívem fáj,
De nem nagyon,
A szívem fáj,
De nem
hagyom,
Valakim volt,
De elhagyom -
Ó, Barbarella, ó,
Barbarella,
Nem vagy már velem -
Ó, Barbarella, ó, Barbarella,
Kő van a
szívemben -
Ó, Barbarella, ó, Barbarella,
Emlék vagy nekem,
Ó,
Barbarella, ó, Barbarella,
Őrült kedvesem -
Ó, Barbarella, ó,
Barbarella,
Nem vagy már velem,
Nem, nem,
Ó, Barbarella, ó,
Barbarella,
Csak emlék vagy nekem -
H., az elektromos fűrész (Molnár)
(instrumentális)
Az éjszakai országúton (Presser-Adamis)
Az éjszakai országúton
Egymagadban meddig érhetnél,
Várd meg
rád néz még a hajnal,
Ólomlábon hozza messzi szél -
Várj vándor
várj,
Csak mindig várj,
Várj vándor várj,
Csak mindig várj.
Amíg
mások álmot néznek,
Fáradt lépted meddig visz tovább,
Félelmetes hosszú
percek,
Eltűnt arcok mérik éjszakád.
Várj vándor várj, csak mindig
várj
Várj vándor várj, csak mindig várj
Várj vándor várj, csak mindig
várj
Várj vándor várj, csak mindig várj
Várj vándor várj,
Csak mindig várj,
Várj vándor
várj,
Csak mindig várj,
Várj vándor várj,
Csak mindig várj,
Várj
vándor várj ---
Az utcán, a téren (Presser-Adamis)
Hajnaltájt kel a sötétben,
Álma ott van még a szemében,
Az
utcán, a téren
Csak nézem, csak nézem őt.
Nincs tizenhat éves, barna
lány,
Hangja estére fáradt már,
Az utcán, a téren
A porban a szélben
jár.
Olykor felsikít egy éles fék,
Zajban él, amerre lép,
Az
utcán, a téren
Talán az ég sem kék.
Életed, mint egy film, úgy
pereg,
Érzed oly régen ismered,
Az utcán, a téren
A haját a fényben
rég.
Újságárus volt egy nyáron át,
Rám,nevet, aztán megy
tovább,
Az utcán, a téren
Egy szavát sem érteném.
Van egy szó,
Van egy hang,
Nem hallom rég.
Akárhogy
keresem,
Megfakult kép.
Csak egy perc,
Csak egy szín,
Fáradt álom,
Van egy szó,
Van egy hang,
Nem találom.
Hallgattam
Millió
Ember szavát,
Vallattam
Esténként
A
város zaját.
Faggattam
Szűk utcák
Kopott kövét.
Nem felelt
Sem a
nap,
Sem a sötét.
Van egy szó,
Van egy hang,
Nem hallom rég.
Akárhogy keresem,
Már csak egy kép.
Van egy szó,
Van egy
hang,
Nem hallom már.
Van egy szó,
amit még,
Elmondhatnál.
Utazás a szürke folyón (Molnár-Adamis)
Lenn a szürke, vad folyón
Vár reám egy út,
Menni kell, és
elhagyom
Azt, mi otthont nyújt,
Elmaradnak háztetők,
Arcok, szűk
szobák,
Már a part is ködbe vész,
Másnak int tovább.
Ne sírj, ha
útra kelnék
Ne hívj, ha messze mennék
Ne kérj, ha útra kelnék
Ne
félj, ha mennék -
Bárhogy fáj, ha tegnap még,
Zápor mossa
szét,
Nem kísér kíváncsi szem,
Nem bánt szóbeszéd,
Nem vigyázzák
léptemet,
Nem figyel, a gond,
Elfogad, ilyen vagyok,
Rosszat mégse
mond.
Ne sírj, ha útra kelnék
Ne hívj, ha messze mennék
Ne kérj,
ha útra kelnék
Ne félj, ha mennék -
Sok van hátra, zúg az
ár,
Engem sem kímél,
Arcomon nézd mély nyomát,
Szembevág a
szél,
Bárhogy villog fenn az ég,
Van ki mégsem fél,
S lenn a szürke vad
folyón
egy nap célhoz ér.
Ne sírj, ha útra kelnék
Ne hívj, ha
messze mennék
Ne kérj, ha útra kelnék
Ne félj, ha mennék
Ne sírj, ha
útra kelnék
Ne hívj, ne, ne, ne
Ne kérj, ha útra kelnék
Ne félj, ---
Olyan szépen mosolygott (Presser-Adamis)
Egy lány, akiről te is tudtad,
Egy lány, akiről én is tudtam,
Egy lány, akiről mégse mondtad,
Egy lány, akiről mégse mondtam,
Egy
lány odajött egyszer énhozzám.
Olyan szépen mosolygott rám
Olyan
szépen mosolygott rám
Olyan szépen mosolygott rám
Olyan szépen mosolygott
rám -
Egy lány, akit én sosem hívtam,
Egy lány, akiért sosem sírtam,
Egy lány, akit én sosem kértem,
Egy lány, kit addig meg sem néztem,
Egy lány azt mondta, hogy csak én rám vár.
Olyan szépen mosolygott
rám
Olyan szépen mosolygott rám
Olyan szépen mosolygott rám
Olyan
szépen mosolygott rám -
Egy lány nem tudott csodálkozni,
Egy lány
nem tudott gondolkozni,
Egy lány nem tudott jól szeretni,
Egy lányt
szeretnék nem ismerni,
Egy lányt nem lehet elfeledni már.
Olyan szépen mosolygott rám
Olyan szépen mosolygott
rám
Olyan szépen mosolygott rám
Olyan szépen mosolygott rám ---
Vissza az
elejére
(instrumentális közjáték)
Ha nézek, ha lépek,
Ha bárhová érek
-Vészkijárat
Nem
szólok, nem kérek,
Csak rémesen félek
-Vészkijárat
A végét sem
látom,
De orültség várnom
-Vészkijárat
Egy félpercet érzek
Egy
fárasztó évnek
-Vészkijárat
Ha rád lép a lábam,
Csak sikíts fel
bátran
-Vészkijárat
Csak érnék a fényre,
És úsznám meg
élve
-Vészkijárat
* A bónusz dalok szövege megtalálható az "Omega összes kislemeze" című kiadványnál.