(2002 MEGA MCDA 87619)
1. Start
2. Gammapolis
I.
3. Nyári éjek
asszonya
4. Őrültek
órája
5. A
száműzött
6. Hajnal a város
felett
7. Az arcnélküli
ember
8. Ezüst
eső
9. Gammapolis
II.
10. Dawn in the
city
11. Rush
hour
12. Lady of the
summer night
13. The man without
the face
14. Silver
rain
15. Gammapolis
II.
(instrumentális)
Gammapolis I. (Omega-Várszegi)
Oly hosszú volt a huszonhárom év,
S oly messze van az én
hazám.
Időm lejárt, a Földet elhagyom,
Mert Gammapolis vár reám.
Most búcsúzom, jó barátaim,
Találkozunk még, mondanám,
De
már nem hiszem, hogy újra eljövök,
Mert Gammapolis vár reám.
Isten veled, hű szerelmesem,
Légy boldogabb más oldalán!
Azt
hitted, csak álom, ha azt mondtam neked,
Hogy Gammapolis vár reám.
Ha az óra pont éjfélt mutat,
Nézz át az ég
ablakán!
Megláthatod azt a csillagot,
Hol Gammapolis vár reám.
Nyári éjek asszonya (Omega-Várszegi)
Ha álmaid játszanak veled,
Meglátod őt és rabul ejt a
vágy.
Hiába követed, nem éred el
A nyári éjek asszonyát.
Szerelme több, mint múló pillanat,
Végigkísér egy éjen
át.
Ha érezted, már soha nem felejtheted
A nyári éjek asszonyát.
A kínzó vágy szívedben elcsitul,
De enyhülést nem hoz
reád,
És viszonzatlan szerelemmel gyűlölöd
A nyári éjek asszonyát.
Oly színtelen a legszebb női arc,
S mellette halvány a
valóság.
Ó Istenem, add meg nekem, hogy feledjem
A nyári éjek
asszonyát!
Őrültek órája (Omega-Várszegi)
A városon, ha itt az óra, bolondok háza lesz,
Eltűnik az
értelem, az idegek harca ez.
Mindenütt zűrzavar, nyugalmat nem találsz,
Az
őrültek órája menekül, merre látsz.
Mindenki siet, mindenki fut, az élet mögöttük áll,
A nagy
feszültség kibírhatatlan, a sarkon a halál vár.
Mindenütt zűrzavar, nyugalmat
nem találsz,
Az őrültek órája menekül, merre látsz.
A vezetékek elszakadnak, sziréna hangja szól,
A komputerek
fejüket vesztik, a téboly elsodor.
Mindenütt zűrzavar, nyugalmat nem
találsz,
Az őrültek órája menekül, merre látsz.
A száműzött a városba tér,
Szívében érzi, hogy ezzel az út
véget ér.
Hazám, fogadd be őt!
Nem lázad ellened már, hisz az út véget
ér.
Nagy folyó, az arcomat nézd,
Nem érzek vágyakat többé, az út
véget ér.
Jöjj, oly közel az éj!
Sokáig nem élek már, hisz az út véget
ér.
Hajnal a város felett (Omega-Várszegi)
Feltámad a tetszhalott,
Az ég alján bíbor tűz lobog,
Az
elfelejtett város újraéled,
Lángot gyújt a hajnal, az éj uralma véget ér.
Felszakad a néma csend,
A szélmadár új dalba kezd,
A múltba
dermedt órák újra járnak,
Lángot gyújt a hajnal, az éj uralma véget ér.
Az égi fény felragyog,
Tárulnak a lezárt ablakok,
A
háztetőkön tűzvirágok nyílnak,
Lángot gyújt a hajnal, az éj uralma véget
ér.
Testet ölt a fénysugár,
A téren át a földre száll,
A régi
vágyak újra élnek,
Lángot gyújt a hajnal, az éj uralma véget ér.
Arcnélküli ember (Omega-Várszegi)
Az arcnélküli ember mindenre kész,
A gúnyos tükörképpel bátran
szembenéz.
Nem veszíthet semmit, hisz még arca sincs,
S nem tudod, kié a
féltve őrzött kincs.
Az arcnélküli ember ma még jó barát,
De játszi könnyedséggel
köpönyeget vált.
Pecsétes papírok mögé bújik el,
Minden nap egy másik
álarcot visel.
Az arcnélküli ember sötét lelke mély,
Tőle származik a névtelen
levél.
Gyűlöl minden arcot s minden nagy nevet,
Ha rájössz erre, könnyen
felismerheted.
Sötéten néz le rám az ég,
A múltak árnya itt kísért,
És
hull, csak hull reám
Ezüst eső
Lombjuk vesztett rózsafák,
Földöntúli pusztaság,
S csak
hull, csak hull reám
Ezüst eső.
Messzi földről jöttem én,
Átölelt a tiszta fény;
De elborult
az ég, és a csillagok tüzét
Elnyelte a köd és a szürkeség,
Minden oly
sötét.
Elhagyott, kihalt e táj,
Lángvirágok füstje száll,
S csak
hull, és hull reám
Ezüst eső.
Sötéten néz le rám az ég,
A múltak árnya itt kísért,
És
hull, csak hull reám
Ezüst eső
Gammapolis II. (Omega-Várszegi)
Az utazó már mindent végigjárt,
Talán túl sokat kívánt,
De
nem látott se jobbnak, se boldogabbnak mást.
Hát menjünk, keressünk új
csodát!
Gammapolis, álmodj tovább!
Jöjj hát, jöjj hozzám közel,
Kiabálj, vagy súgd, mi
érdekel,
Szálljunk át az égen, a csillagok felé!
Vagy jó lesz a megszokott
világ?
Gammapolis, álmodj tovább!
Dawn in the city (Omega-Várszegi)
The Time Sleeper slowly wakes
The sky is fanned by purple
flames
The cursed city comes to life again
The ray of hope gets
closer
The kingdom of the endless night is over
The misty dawn announces day
The night´s phantoms swiftly fly
away
The flowers turned their faces to the sun
The ray of hope gets
closer
The power of the night is over
The blind city begins to rise
The dark windows open their
eyes
The frozen hours measure time again
The ray of hope gets
closer
The kingdom of the night is over
Rays of light explode in sound
Turning as they hit the
ground
The early morning people see the sunrise
The ray of hope gets
closer
The power of the night is over
The ray of hope gets closer
The
power of the night is over
When the rush hour hits the town
I hope you´ve got the
knack
If you go up the one way street
No chance of turning back
Madness
is on the loose
There´s no place to flee
The town´s turned upside
down
Everybody seems to hate me
Everybody rushes, everyone scared
That life will pass them
by
Destruction is grinning on the corner
No one heeds the cry
Madness
is on the loose
There´s no place to flee
The town´s turned upside
down
Everybody seems to hate me
All the nerves at breaking point
Screaming tires are
burned
Computers have gone haywire
The system is overturned
Madness is
on the loose
There´s no place to flee
The town´s turned upside
down
Everybody seems to hate me
Lady of the summernight (Omega-Várszegi)
Her golden hair flowing in the wind
Green eyes lit by sparkling
lights
She drives you mad, but doesn´t give you love
The lady of the
summer night
Her face is more than just the passing dream
She won´t get out
of your life
If you knew her, you could never leave, you´d never leave
The
lady of the summer night
She plans desire in your aching heart
She gives you pain but
it´s all right
You hate her but you still adore, you want her more
The
lady of the summer night
Compared with her the prettiest face
It´s veiled concealed from
your sight
Oh God, how could I ever leave, I´ll never leave
The lady of
the summer night
The man without the face (Omega-Várszegi)
The man without the face has got nothing to fear
He can look in
the mirror with his conscience clear
He´s got nothing to lose because he has
no face
Guarding like a dragon the gate of empty space
The man without the face can easily pretend
While his eyes are
cold he tells you he´s your friend
Lives by force of habit, doing every
day
Everything he´s done before in the same old way
The man without the face has got an empty soul
He has no power
to obey and no need to control
Not seeing any face, not knowing any
name.
He is rich without a penny and needs no sense of shame
You let me down without a word,
today your memory
returned
And now I´m walking down the street
in silver rain
Not a trace was left behind
though I searched I couldn´t
find
Reflections of the golden hours in silver rain
When you lay down by my side,
my life was filled with golden
light
Now the hope is gone like the starlight
at the down
Faded like a
star in the misty morn,
in the misty dawn
High above me in the sky, clouds of
memories drift by
And
the rain keeps falling down, silver rain
Gammapolis II. (Omega-Várszegi)
The gray mist surrounds me as I touch
This world of which I
hoped so much
The iron domes rear silent over people of gray
A perfection
with world gone away
Gammapolis embrace the day
Break the walls - let the light and birds
Help you see the
truth of my words
You must feel the sunrise,
the peace of silver
night
Learn againhow to love and fight
Gammapolis embrace the day
*A "Start", "Gammapolis I." és a "The return of the outcast" (A száműzött) című számok helyhiány miatt lemaradtak az albumról.