Szvit
(1999 MEGA MCDA 87614)
Szvit
1.
Ébredés
2.
A
malomban
3. Hazafelé
4.
A hetedik
napon
5. Délutáni
szerelem
6. Van aki
nyugtalan
7. A jövendömondó
8. Én
elmegyek
9. A madár
10. Járt
itt egy boldog ember
11. Hazug lány
12. Búcsúztató
Én a fény vagyok és az út,
És a végtelen mélyű kút,
És a
hangok tengere,
És az ébredés kezdete
Nézd az ébredőt: visszatér,
Ringó
csónakán partot ér,
Lassan minden összeáll,
S egyre vékonyabb lesz a
szál.
A könnyű pókfonál,
Mely szőne álmokat,
De most egy kis
mozdulat,
És kész, vége, elszakadt
Most, hogy csónakom itt hagyott,
Nézem álmosan, hol
vagyok
Ott egy szék az ágy előtt,
Túl az ablakon háztetők
Szánt a napsugár arcomon,
Szól egy rádió, hallgatom
Aztán
mégis felkelek,
Megszokás szabja léptemet
Tovább lépkedek,
Már ott kinn megyek
Tűnt álom ég
veled
Jó reggelt emberek!
Kinn vár a fény,
Hív új remény
Hajt az, hogy
győzhetek
Hát jó reggelt emberek!
Kereke zúgva szüntelen zajjal,
Zakatol, folyton éjjel és
nappal
Mi lehet? Csodamalomnak hívják,
Azt hiszem, ismerem jól a
titkát
R:Tudod-e, mi a malomban a lényeg?
A kerekek, mik összezuzzák
az épet
Hányszor megpróbáltam, erősebb volt ő nálam,
De holnap újrakezdem
én
Rohanás egy virágillatú réten,
Valaha olyan boldogan
éltem
Utamon a csodamalomhoz értem,
Valami szomorú történt itt vélem
R.
Kereke zúgva szüntelen zajjal,
Zakatol, hallom éjjel és
nappal
Mehetek akár északnak, délnek,
Ugyanúgy csodamalomban élnek
Ne feledd, mi a malomban a lényeg:
A kerekek, mik
összetörhetnek téged
Hányszor megpróbáltam, erősebb volt ő nálam,
De
holnap újrakezdem én
Este van, az utcán lámpa ég,
Kihunyt fenn az ég
A ház
elpihent,
Csak a házmester van még fenn
Arra gondol így az
ember,
Fáradtan, álmosan,
Jó lenne otthon már,
Kinn az este oly
sivár
Álmodnak a szürke házfalak
Csodás, ezüstös álmokat
A csend
elkísér,
Messze fut, aztán visszatér
Összebújnak mind a dolgok
Házak,
fák. A világ
Alszik, s tán álmot lát,
Halkan menjünk hát tovább
Ezen a reggelen valahogy más a világ,
Döcög a villamos, üresen
unja magát
Nem szólnak szigorú vekkerek,
Akár délig fekhetek
Van aki buszra ül, kimegy a városon túl,
Van aki gépkocsin,
motoron száguld vadul
Mások meg szerelik estelig,
És még akkor sem
indul
Van aki gödröt ás, falakat húz egyedül,
Van aki pénzt veszít,
van aki kádba merül
Hallgatják sokan a híreket,
Fenn egy úr hegedül
Szólt a lány hozzám bújva:
Késő van már kedvesem,
Holnap
újra vár a munka,
Mennem kell most, azt hiszem
Szóltam én is átkarolva:
Olyan jó, ha itt vagy kedvesem
Nem
számít se nap se óra,
Csak a percet élvezem
Ölelj még kedvesem (2x)
Van aki nyugtalan s keresni kezdi magát
Van aki mit sem ért,
neki nem gond a világ
Álomba zuhan a város,
Holnaptól minden megy
tovább
A jövendőmondó (Mihály-Kóbor-Sülyi)
Ha tudnád, amit tudok én -
Így szólt az a fura egyén -,
Ha
tudnád, amit tudok én,
Másképp állnál ide elém -
Így beszélt
Hallgasd, mit hoz a jövőd:
Az út végén egy szemfedőt,
Addig
olyan szeretőt,
Megcsal, hogyha szereted őt -
Így beszélt
R.:Akarom-szóltam erre én,
Akarom-mondtam én
Akarom, hogy az
élet több legyen,
És tettem róla én
Fáraszt majd a rohanás,
A célnál mindig valaki más
Naggyá
sose leszel itt,
Húznak le az irigyeid
Így beszélt
R.
Én elmegyek (Mihály-Kóbor-Sülyi)
Én elmegyek-szólt a kisgyerek-,
Neked elmondom, másnak
senkinek
Majd addig megyek, míg lesz egy kis sziget,
Ahol boldog
leszek
Én elmegyek, itt az emberek,
Ahogy néznek rám, érzem
hidegek
Hát addig megyek, míg lesz egy kis sziget,
Majd írok neked
R:Nem szóltam,neki nem mondtam,
Nincsenek szigetek. Csak azt
mondtam:
Fiú ég veled, várom a leveled
Én elmegyek, itt az emberek,
Ahogy néznek rám, érzem
hidegek
Hát addig megyek, míg lesz egy kis sziget,
Majd írok neked
R. (3x)
Szelekkel kötekedett, bejárta a magas eget,
Viharral
verekedett, élvezte, hogy az élet csak lebegés
Megunva a fellegeket Földre
szállt és itt is rekedt,
Szerette az embereket, és érezte, hogy az élet
útkeresés
Az emberek szárnyatlanok, köztük ő sem szárnyalhatott,
Nem
értett egy gondolatot, miért van az, hogy az élet csak rohanás
Egy napon
elege lett, újra vágyta a magas eget,
Toronyból nekieredt, de visszahozta a
bénító zuhanás
Járt itt egy boldog ember (Mihály-Kóbor-Sülyi)
Rég járt itt egy boldog ember
Kérdem őt, mondaná
el,
Boldognak lenni hogy kell
Azt mondta messzi tájon
Testvérét
megtalálom,
Választ is, melyre vágyom,
Évek múltak azóta, sok felé jártam,
A boldog ember testvérét
nem találtam
Víg, nagyhangú társaságban,
Szép szempár
csillagában,
Véltem, de nem találtam
Bölcs, elmélyült arcvonásban,
Nagyhírű tudományban,
Véltem,
de nem találtam
Egy nap aztán rájöttem,
Egyszerű az egész:
Megtalálja
akárki,
Ha a tükörbe néz
Hazug lány (Mihály-Kóbor-Sülyi)
Rég kérlelem én, legyen végre enyém
Ő mondja, igen, de úgy
tesz, mint aki nem
Hív, súgja, látni kíván, kacag közben a két szeme
rám
Én újra lépremegyek, s a vége az lesz, hogy most se szeret
R.:Tán hazug a lány, ki tudja?
Csupa talány,
Oly feltűnő a
szerelme,
Hogy szeretne,
De nem mer ő
Oly rég szeretem, várom, hogy enyém legyen
Ő mondja, hogy lesz,
mégis ellene tesz
Már végleg összezavar, miért mondja, hogy engem
akar?
Miért, kérdem, miért hiteget, erre mondja, mert nagyon szeret
R. (2x)
Búcsúztató (Molnár-Kóbor-Sülyi)
Jöttem búcsút mondani,
Jó barát
Szíved, hallom
eltörött,
Vége hát..
R.:Kinn a fák virágban állnak,
Az élet megy tovább
Nyárra
már
fölötted zöldell,
Belőled hajt az ág
Néha kérdik, hol maradsz
Elmentél,
Pillád nyugvó
sátorán,
Szemfedél
R. (2x)