Omega XI.
(2004 HUNGAROTON HCD 17747)
1. Ajánlott
útvonal
2. Alvajáró
3.
Kenyér és
információ
4. Három csendes
nap
5. Téli
vadászat
6. Kötéltánc
7. Az
utolsó óra
8. Szemközt a
rózsaszínnel
9. Elengedett
kézzel
10. A Hatalom
Színháza
11. Ajánlott útvonal
/Koncert/
12. A Hatalom
Színháza /Koncert/
13. Kenyér és
információ/Koncert/
14. Kötéltánc
/Koncert/
Ajánlott útvonal (Omega-Sülyi)
A város szívébe
Görbén vezet az egyenes út
Jól szedd össze
magad
Meg kell szoknod a viszonyokat
Dobozi utca, Teleki tér
Az ember
néha leragad a Keletinél
A város szíve a cél
Az ember túlmegy, vagy oda sem ér
Nem
baj, ha kanyarodunk
Még mindig jobb, mintha leragadunk
A Prés utca jön,
vagy a Vigadó tér?
Nézd meg a táblát, mielőtt belemennél
A város szívébe
Csak térkép szerint visz egyenes út
Szokd
meg a viszonyokat
A bal sáv mindig jobban halad
A Meredek utcán van, aki
fél
A Lánchídtól már közel a Szabadság tér!
Hogyha sírni fogsz jobb, ha elmegyek
Én nem tudok együtt sírni
veled
Úgysem érted - már senki sem ért
Szörnyű érzés, bűvös
részletek
Nagy zűrzavar, semmi nincs a helyén
Lázban égek és nem tudom
miért
Én azt hiszem, alvajáró vagyok
Nincs életem, csak egybeolvadt
napok
Úgy létezem, hogy félig máshol vagyok
Mint tollpihét, felkap, messze
sodor a szél
Néha érzem, majdnem ott vagyok
Egy másodig ébredéshez közel
Melyben éled egy teljesebb lény
Röpke érzés, máris vége van
Mindig
visszatart egy láthatatlan küszöb
És megfakul bennem újra a fény
Én azt hiszem, alvajáró vagyok
Nincs életem, csak egybeolvadt
napok
Úgy létezem, hogy félig máshol vagyok
Mint tollpihét, felkap, messze
sodor a szél
Hogyha sírsz, most jobb, ha elmegyek
Már nem tudok együtt sírni
veled
Élj boldogan, én nem haragszom rád
Két szemem elé, mintha játszana
Megfordítva tart látcsövet a világ
Abba nézek és távolodom
Mind, azt hiszem, alvajárók vagyunk
Nincs életünk, mindent
veszni hagyunk
Úgy létezünk, hogy félig máshol vagyunk
Mint tollpihét,
sodor messze minket a szél
Táplálékunk kenyér és információ
Mind a kettő frissen jó
Összefügg a kenyér, s az információ
A példából is látható
Összefügg a kenyér, s az információ
Mind a kettő frissen jó
Hogyha több a kenyér, kevesebb a szó
Az összeg mindig állandó
Táplálékunk kenyér és információ
Mind a kettő frissen jó
Hogyha több a kenyér, kevesebb a szó
S a tétel megfordítható
Nézd a vérrel írott könyvet
A világ naplót ír
Betelt épp egy
lap
Nehéz, vértől ázó oldal
Rajta fehér folt:
Három csendes
nap
Nézd az önpusztító műben
A sorok között megbújt
Három
csendes nap
Három zöld levél a télben
Három könnyű sóhaj
Szívben érő
mag
Mozdul a naplóíró kéz
Újra mártja tollát
Várja tiszta
lap
Három nap
Ennyi volt a béke
Az elmúlt negyven év alatt
Bíborló égen
Áthúz egy vadmadár
Anyjához
készül
Eltévedt, tudja már
Sötét vizek fölött
Harag lobban
Szegény fiad, vajon
Tudod-e, hol van?
Hason hever talán
A fekete hóban
Nyakig merül
talán
Egy fekete tóban
Szalad, szalad
Fut a bozótban
Szíve fölött
talán
Fekete hold van
Szegény fiad, vajon
Tudod-e, hol van?
Sötét
vizek fölött
Riadalomban
Elbújik a hold
Bíborló égen
Áthúz egy vadmadár
Anyjához
készül
Eltévedt, tudja már
Sötét vizek fölött
Harag lobban
Szegény fiad, vajon
Tudod-e, hol van?
Hason hever talán
A fekete hóban
Nyakig merül
talán
Egy fekete tóban
Szalad, szalad
Fut a bozótban
Szíve fölött
talán
Fekete hold van
Szegény fiad, vajon
Tudod-e, hol van?
Sötét
vizek fölött
Riadalomban
Elbújik a hold
Elbújik a hold
A kötéltánc maga az élet
Fenn maradni, csak ez a lényeg
Sorsát követi ott fönn minden ember
Billegünk, mint fényes
balerinák
A porból, aki rontott, újra felkel
Túléli, de többé sose jut
át
A kötéltánc szigorú élmény
Nincs megállás a borotva élén
Sorsát követi ott fönn minden ember
Billegünk, mint fényes
balerinák
A porból, aki rontott, újra felkel
Túléli, de többé sose jut
át
A kötéltánc megtanít arra
Az egyensúly: se jobbra, se balra
Sorsát követi ott fönn minden ember
Billegünk, mint fényes
balerinák
A porból, aki rontott, újra felkel
Túléli, de többé sose jut
át
Sorsát követi ott fönn minden ember
Billegünk, mint fényes
balerinák
A porból, aki rontott, újra felkel
Túléli, de többé sose jut
át.
Még van idő
Az égre festhetsz még levegőt
A földnek adhatsz
új legelőt
A víznek tükrös színt, lebegőt
Még van esély
De külső megváltást ne remélj
Lámpád fényén
túl az örök éj
Most kell lépned még, hogy élj
Míg az óra körbe jár
Míg
az óra körbe jár
Még hihető
Hogy nem lesz nagy vihar, ami jő
Megfordul a
szél, van idő
A többség jót akar, s ez a fő
Még van idő
De elkezdődött már a jövő
A computernek tán
szíve nő
Az ember égig ér, ha felnő
Míg az óra körbe jár
Míg az óra
körbe jár
Még van idő
Az égre festhetsz még levegőt
A földnek adhatsz
új legelőt
Megváltozhatsz még, van időd
Még van esély
De külső megváltást ne remélj
A lámpád fényén
túl az örök éj
Most kell lépned még, hogy élj
Míg az óra körbe jár
Míg
az óra körbe jár
Míg az óra körbe jár
Míg az óra körbe jár
Szemközt a rózsaszínnel elnémulni jó
Az áhítat érzése átjár
A pillanat meghasad
Nyílik már
Fújják a harsonákat a fűszálak hegyén
A létezés mézzel telt
kaptár
A pillanat simogat
Árnyékos vízmosásában ájult kő hever
Csöndesen árasztja
fényét
A pillanat simogat
Mint egy kéz
Szemközt a rózsaszínnel kicsordul a méz
Telve már a
Mindenség-kaptár
Az áhítat elragad
(Az ég súlyát tarja minden levél
A legtágabb síkság egy nyitott
tenyér
A Mindenség hangja egyetlen szó
Hozzánk beszél, meghallható)
Szemközt a rózsaszínnel nincs múlt idő
A pillanat száz éve tart
már
Lüktető menyegző
Tél és nyár
Vízcsepp a gólya csőrén, holdfény-drágakő
Visszahull, félúton
tart már
Egyre hull, egyre száll
Elengedett kézzel (Omega-Sülyi)
Régen a kezem fogtad
Most már csak szeretnéd
Akkor te magad
mondtad
Hogy önállóbb is lehetnék
Az önállóság titka, hogy eltartod magad
Az önállóság ára az,
hogy eltartasz másokat
Elengedett kézzel nem vagy még szabad
Az önállóság ára az, hogy
eltartasz másokat
Vártad, hogy igent mondjak
Most már csak szeretnéd
A dolgok
megváltoztak
De szívességet tehetsz még
Az önállóság titka, hogy eltartod magad
Az önállóság ára az,
hogy eltartasz másokat
A hatalom színháza (Omega-Sülyi)
Rítus, örült rend
A hatalom örült rendje
Vérszínű precíz
téboly
Kőkemény operett
Jöjj hát, állj meg itt
A sorfal éppen elfed
Ha csendben
vagy, innen láthatod
A Szörnyeteg hogy lesz szent
Pompa, száll a tömjén
Odakinn sortüzek
Itt benn mindent
átvizsgált ma már
Egy hangtalan gépezet
Figyelj, harang zúg
Ott fönt megjelent
Szólni fog, most,
hogy győzött
Csókot hint a szörnyeteg
Várj, meg ne tedd!
Káprázat, mi elvakít
Elfelejted tán, hogy
hol vagy?
Tedd csak el a fegyvered
Ez színház, semmi több
Nézz körül, ócska díszletek
A
színpadon ez csak próba
Bennünk van a szörnyeteg